Dér István ISI

Szeretlek!

Szeretlek, a legszebb szó, mi elhangzik számból,
Az őszinte érzés nem szólhat másról,
Elmúlhatnak évek, talán egy emberöltő,
De az mind igaz, amit szívemben őrzök,
Szép volt, és gyönyörű az első pillanattól
Nem múlt el, amit érezek, mind megmaradt,
A selymes bőr, kacagás, mert így akartam,
Szinte még most volt, remegve bújtál hozzám,
Mi változott, csak a rohanó évek múltak el,
Ami akkor volt, szívemben azóta is őrzöm.

Szeretlek, nem vágyok azóta sem másra,
Elmúlt sok év, de érzelmeimmel az idő nem szállt harcba,
Szállnak a hónapok, már nem számolom az éveket,
De szívemben megmaradtál örökkön nekem,
Lehet, neked már csak emlék, de én nem felejtettem!
Még most is visszhangzik az a csodás kacagás,
Csillogó szemeid, óh, milyen irigy volt rá a napsugár!
Éjszaka, mikor összeforrt testünk, el nem távolodtál,
Minden rezdülésedre fent voltam, úgy vigyáztam rád!
Nem ismertem drágább gyöngyszemet vakító fényednél.

Szeretlek, elmondom neked bátran ezerszer,
Csengjen a füledben, gyökeret verjen szívedben,
Szóljon hozzád szívem, suttogjon mélyen dobbanása,
Ha megérintelek, hangom még most is meg-megremeg,
Mert amit érzek, soha el nem múló, igaz szerelem,
Volt, hogy megbántottalak, miért tettem, ha szeretlek!
Szerelemben együtt élni, az élet hozzá oly rövid.
Mondják, ez mese, mikor az ember egy igaz szóért könyörög,
Lehet, hogy mesébe illő, de amikor olvasod, szemed mosolyog,
Mert ott a háttérben tudod, rólad és rólam van szó!