[a fény]
a fény kerítésén túl nem érhet
a hallgatás, a csend. törékeny véglet.
ki magához köti is: elbocsájtja.
megérthetnénk - ha átlátszóbbá válna.
ki figyel halkuló ösztönökre?
árnyék, sár és köd rántja mindigőszre,
amit akácvirágzás össze se hangolt.
az idő alkalmatlanul csak volt.
az ígéretek összefüggései párák.
jég az ég. az ember magánál gyávább.
akácszirmok, szélcsónakok... nincsen,
ki járjon avarálmú emlékeinken.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2022. szeptember 27. 20:01
Nem mindig szerencsés ha valaki átlátszó!
Komoly filozófikus vers!
Szívvel gratulálok:
Mathias
Molnar-Jolan2022. szeptember 25. 19:31
Pengeéles, párapuha, avar-fanyar.
orpheus35352022. szeptember 25. 08:50
E rendszer, amiről írsz terméketlen rendszer, mert összehúzza a történéseket egy ponton, s ezen összeállítás egy ponton önmagában értelmetlenné teszi, holott a maga idejében volt értelme, azt hiszem.
Valami ilyesmit érezhet egy szobrász, mikor elkészül az alakkal és nem kel életre.
Kitűnő versedhez szeretettel gratulálok:
Ildikó
danhauser2022. szeptember 23. 07:58
Álomszerű vers a lélek bizonytalanságáról..
Nagyszerű vers, szívvel olvastam: Imre
lnagypet2022. szeptember 22. 21:21
A fény oldaláról nézve is az élet s a halál összefüggő
biológiai törvényszerűségek, talán az árnyékvilágból
visszatekintve másképp gondoljuk!
Csodavers, elismerő szívvel gratulálok: Z Nagy L
jusziko2022. szeptember 22. 10:29
Ötödjére olvasom és csak borzongok. Hókon vágott, megütött ez a vers.
Pera76(szerző)2022. szeptember 22. 07:53
@negyvenkilenc: Köszönöm a (z) (meg)értést!
@lorso: @Taki: @1-9-7-0: @Emperatriz: @B...yL...o: @Zsuzsa0302: @csillogo: @Mikijozsa: @feri57: Köszönetek!
Lélek nélkül mit is érnénk? Hiszen azok vagyunk. A test csak segít itt lenni a földi szféra fizikai valóságában. A lélek meg már túlkoros. Legalábbis ezt érzem magamról. 🙃
negyvenkilenc2022. szeptember 22. 06:02
Vannak versek amik szép ruhában, jóillatúan, keményre vasalt gallérú ünnepélyességgel várják az olvasót és vannak amik alig többek, mint homályból előtetsző kar. Ezek a versek a rakoncátlan göndör fürtök és az apró zavartkeltő ruhakorcok igazgatása helyett végtelen őszinteséggel vezetnek be a lélek legrejtettebb tájaira, ahol botladozva, értetlenségtől szorongva ámulunk. Ide hoztál, ide húzotta versed karja.
Gratulàlok!
lorso2022. szeptember 21. 23:24
Szomorú szép alkotásodat, szívvel olvastam.
Zsolt
Taki2022. szeptember 21. 22:07
Szomorú szép versed szívelem! ....és azok az "avarálmú emlékek" teljesen elbűvöltek..
Laci
1-9-7-02022. szeptember 21. 19:40
Szívszorito versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
Emperatriz2022. szeptember 21. 19:06
,,ki figyel halkuló ösztönökre?
árnyék, sár és köd rántja mindigőszre,
amit akácvirágzás össze se hangolt.
az idő alkalmatlanul csak volt.”
❤(9.)Remek,fájóan szép!
B...yL...o2022. szeptember 21. 18:46
Melankóliába hajló gondolataid kiváló versben öltöttek testet.
Elgondolkodtam minden során.
László
Zsuzsa03022022. szeptember 21. 17:30
Szomorú fájdalommal teli versed szeretettel,
szívvel olvastam:
Zsuzsa
csillogo2022. szeptember 21. 17:28
el vagyunk hangolva, szem nem lát, fül se hall,
talán csak bent fájhat a csend - szív körül,
a remény lábujjhegyen azért köztünk jár,
mert hagyunk neki is időt, hogy titokban
helyre tegye dolgaink - mit elbocsátanánk...
MMM
Mikijozsa2022. szeptember 21. 16:36
elismerő szívvel gratulálok! nagyon tetszett
feri572022. szeptember 21. 16:02
Szomorú hangulatú szép alkotás Éva.
Szívvel olvastam.
Feri