Szerző
Dér István ISI

Dér István ISI

Életkor: 69 év
Népszerűség: 87 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 148 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2022. október 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

barnajozsefne, feri57, M.Laurens, MarcziM.Mathias, 1 láthatatlan tagunk

Dér István ISI

Elfelejtett nevetés

Az arc, mely egykor csak nevetést látott,
A szomorúság arcára mély barázdákat szántott,
Kisimult volt mindig, mint tündöklő, virágzó rét,
Majd jött, mi lemosta az örök mosolyt, a fagyos tél,
Megszilárdult ráncok, mint a megkövült hegyek,

Már nem ragyogó élet, nem látni, mikor nevet,
Egykor kacagva járta a világot, ma csendben él,
Az embereket elkerüli, mint sötétbe zárt denevér,
Lelke arra vár, hogy ezt a börtönt egyszer elhagyja,
Lehet csillogó karácsony, fényfüzér, gyertyaláng,

Nevetésre arca, vidámságra, társra nem talál,
Biztatja a szíve, nevess-nevess, de szeme szomorúság,
Csak jár-kel, talán megbotlik benne egy ölelés,
Reménykedve várja, szívére szoríthassa szerelmét,
Nevetés helyett könnyek mossák le szemét,

Mennyire tudott szeretni, már az is feledés,
Mint forró láva, volt valaha igaz szerelemmel!
Nehezen lel életre a sziklában a gyenge gyökér,
Pedig arra várt, forróság olvassza fel a vastag jeget,
Csak egy halovány remény, s a világot nevetve nézné,

Gondolata szétszórt, mert volt, kit őszintén szeretett,
Nincs visszhang, mi visszaverné az elfojtott nevetést,
A nap mosolya is kerüli, mert szíve oly nehéz,
Megpróbálta százszor, ezerszer, bujkál benne a szenvedés!
Talán eljön még számára, s lesz vidámságra remény!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


moca600(szerző)2022. október 10. 04:40

Kedves feri57, M.Laurens (Miklós), barnajozsefne, MarcziM.Mathias

Köszönöm! ISI

feri572022. október 4. 05:48

Remek kiváló alkotásod.
Szívvel olvastam.
Feri

M.Laurens2022. október 3. 22:36

Komoly mondanivaló, egy remek versben!
Szívvel gratulálok, kedves Isstván!
/ Miklós /

barnajozsefne2022. október 3. 21:32

"Gondolata szétszórt, mert volt, kit őszintén szeretett,
Nincs visszhang, mi visszaverné az elfojtott nevetést,
A nap mosolya is kerüli, mert szíve oly nehéz,
Megpróbálta százszor, ezerszer, bujkál benne a szenvedés!
Talán eljön még számára, s lesz vidámságra remény!"

Megható a versed, kedves István!
Szívvel, Erzsi

MarcziM.Mathias2022. október 3. 19:00

Komoly! Mint minden versed!!
Szívvel olvastam:
Mathias

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom