Csapágycsere
Szeptember. Kint enyhe ködszitálás,
bent tűnődés holmi csapágyakon.
Az ember olykor igencsak hálás,
hogy nem zavar senki barát, rokon.
A kerék csikorog, kenésre vár;
az ízület olykor ma már sajog.
Hiába tiltakoznál, hogy "ne már!",
nem kerülnek el a kisebb bajok.
De megvagyunk. A fa megnőtt nagyon.
Két éve kérdezték: kivágjuk-e?
Feleltem rá: én inkább otthagyom.
Kis fát kivágni? Nem vagyok lüke!
Csapágycserére vár a rollerem.
A net az szinte már mindenható.
Gyorsan megtalálom: jól keresem;
olyan simán, akár a sima tó.
Szeptember. Még ma délután megint
el kell menni majd, mert felolvasunk.
A csend itt bent gyakran nyakon legyint:
az álló időben csak meghalunk.
2022. szeptember 27.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Guliver2022. október 10. 09:27
Kicsit melankolikus, kicsit olyan reggelihangulatos,
kicsit belegondolós, kicsit csapongós ,mint az elmélázó gondolatok. Nekem ezeket a hangulatokat idézi elő.
...és NAGYON jó vers.
Szívvel olvastam
András
Motta2022. október 9. 16:08
Szép élet versed szívvel olvastam.
Motta
daneei2022. október 7. 07:49
Remek alkotás,Szívet s figyelőt hagyok.
Zsuzsa03022022. október 6. 09:51
Élethű, láttató vers.
Szeretettel olvastam.
Jó egészséget kívánok:
Zsuzsa
S_Patricia2022. október 6. 08:06
Megrázóan élethű képek, a mindennapok múlása. Szívvel gratulálok.
gypodor2022. október 6. 07:18
Szeptember. Még ma délután megint
el kell menni majd, mert felolvasunk.
A csend itt bent gyakran nyakon legyint:
az álló időben csak meghalunk.
Tetszik
Gratulálok
Gyuri
MarcziM.Mathias2022. október 5. 20:12
Szívvel olvastam:
Mathias