Linn Márton

Az erdő ősszel

Ködfátyolon át látszik az erdő,
nem zöldellnek ott a fái sem már,
barnára festi őket is az ősz,
az ösvényein avar van és sár.

Őzgida kószál, keresi helyét,
a bokor aljára rakott vackát,
távolról látszik, hogy egy róka jő,
avar tompítja a lába zaját.

Lám a távolban egy kalap virít,
lehet, hogy Őzláb, vagy tán Pereszke?
Ott meg rovart gyűjt egy Fakopáncs,
odúba viszi, hisz ott a fészke!

Csörtetés hallik az erdő mélyén,
vaddisznócsorda túrja az avart,
makkot keresve vonulnak tova,
útjuk a letört ágakkal takart.

Feltámad a szél, a köd is oszlik,
a nap halványan, langymelegen süt,
már jobban látszik az erdő széle,
s a fáknak őszi színe is átüt.