Ásatás
Tél lett, mire észbe kaptam,
mit sem ér a kapkodásom.
Fagy szorongat, jég alattam,
azt, mit adtál, most kiásom,
ez maradt csak, nincsen másom,
s egy sosemlesz folytatáson
elmerengve itt vagyok ma,
s mintha minden felragyogna.
Azt, mi történt, felidézem,
bánnám, hogyha nem lehetne,
elillanna tolvajkézen,
s úgy kárhoznék más szerepre.
Fájna látnom, nincs mit néznem,
arcom égne, vagy ha mégsem,
sárral telne rozsdás vödröm,
s rajtam kéne felröhögnöm.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Callypso2022. december 30. 12:27
A csattanó még jobban nyomatékosítja magát az érzést és azt a folyamatot is, ahogy eljut az ember az elengedésig... Gratulálok!
daneei2022. október 24. 18:27
Frappáns alkotás,Szívvel olvastam.
Madmi2022. október 20. 11:58
Remek a vers! Szívlelem: Adriana
danhauser2022. október 18. 21:07
Nagyszerű vers, szívvel gratulálok: Imre
Detti2022. október 17. 10:19
Nagyszerű versed elismerő szívvel olvastam!
Üdvözlettel: Betti
Pflugerfefi2022. október 17. 09:51
Pazar alkotás!
Szivet hagyok!
Feri.
gypodor2022. október 17. 09:09
Fájna látnom, nincs mit néznem,
arcom égne, vagy ha mégsem,
sárral telne rozsdás vödröm,
s rajtam kéne felröhögnöm.
REMEK mint mindig
SZIVVEL most is
Gyuri
Taki2022. október 16. 16:53
Nagyon szép! Versed szívelem!
Laci
Zsuzsa03022022. október 16. 16:45
Kitűnő verset írtál. Tetszett.
Szeretettel, szívvel olvastam.
Gratulálok!
Szép estét kívánok jó egészségben.
Zsuzsa
Fájna látnom, nincs mit néznem,
arcom égne, vagy ha mégsem,
sárral telne rozsdás vödröm,
s rajtam kéne felröhögnöm.
JohanAlexander2022. október 16. 13:38
András, dallamosan nagyszerű.
Molnar-Jolan2022. október 16. 13:19
Remekség.