Dér István ISI

Az első pillanat

Hogy milyen volt, mikor először megláttalak?
Csak álltam ott, mert nem tudtam, hogy álmodom!
Vártam, hogy jössz, de nem a mennyországból,
Hol angyalok játszanak, nevetve fogócskáznak.
Fel kellett ébrednem, hogy hozzád szólni tudjak,
De az is úgy ment, mintha beszélni most tanulnék.
Kerestem a szavakat, mert varázslatod úgy hatott rám.
Úgy éreztem, szavaim messziről jutnak el hozzád.

Mire magamhoz tértem, egy angyal állt előttem.
Igen, az a pillanat hozzád láncolt, tagadhatatlan, édesen.
Be kell neked vallanom, attól a perctől te lettél az életem,
Nem vágytam én másra, csak érezzem vonzó közelséged.
Foghassam kezedet, minden lélegzeted számolhassam.
Szavaid mélyen fülemben búgjanak, halljam húrjait.
Akkor szemedbe néztem, azóta sem látok más csillagot.
Szívembe zártalak, életem kulcsát kezedbe adtam.

Hogy milyen lett a többi pillanat? Róla szólnak napjaim.
Szerelem lett, oly igaz, betölti, végigkíséri életem.
Egyszer volt, hol nem volt, angyal szállt a földre,
Elvarázsolta szívemet, csak az övé lettem örökre.
Nem számolom a napokat, mellette oly gyorsan múlnak.
Még ma is, ha meglátják a csillagok, örömfényre gyúlnak.
Napfény ragyog körülöttünk, amerre együtt járunk,
Mert azon a szép napon angyal jött, és előttem állott!