Dér István ISI

Könnyezve

A sírbolt sötét, riasztó öléből
Kedves hangokat hall meg lelkem,
Édesanyám, Édesapám, drága nővérem
Súlyos hantokkal vannak takarva,
Elmúlt már jócskán, több évtizede,

Kedvesek nekem, feledni nem tehetem
Szüleim és legidősebb nővéremet,
Mindhármatokkal öröm volt az élet,
De aki nem ismert kegyelmet, eljött értetek,
Már nem vagytok, sírotokon olvasom nevetek,

Életemből adnék, ha megtehetném,
Kedves arcotok magam előtt láthatnám,
Még élhetnétek, a jó Istent hiába kértem,
Virágot hozok, a hideg márványra helyezem,
Gyertyát gyújtok, könny borítja szemem,

Hideg sírból melegséget érez szívem,
Drága szüleim, kiket soha nem feledek,
Múlnak az évek, gyakrabban gondolok rátok,
Olykor a világot könnyfátyolon át látom,

Nem szégyellem, szívem csordultig szeretettel,
Elszorul a szívem, odalent vagytok a sötétben,
Szeretetem, emlékem versemben hozzátok írom,
Mosoly és kedves szavaitok örökkön elkísér,
Miért mennek el, kiket szeretünk, miért?