Molnár Szabolcs (soulszabolcs)

(Nem)tudás cserje

Nem tudom, folyó-e a délibáb.
Tudom, a víz életet áld.
Nincs fogalmam a térről,
Mégis ismerem kívülről.
Nem fogom fel, hányan vagyunk,
Ismerek mindenkit folttalanul.
Nem értem, hány világrész,
Mégis valahova kiállnék.
Nem érzem, hány nyomor tanyázik,
Tudom, hogy ernyő nélkül megáznék.
Nem tudom, hány hajszál hajamon,
De a ráncokat megszámolhatom.
Számokkal bánni nem tudok,
De folyni, alakítani tanulok.
Nem tudom, ki vagyok és mit akarok.
De tudom, hogy érzek oly sokat, mely megteremti a dolgokat.