Boldogtalanul éltek, amíg meg nem haltak
Ott járok benned fel és alá csendesen,
Motoszkálok, meg ne hallja senki sem.
Másnak titok, hogy tiéd vagyok egyedül,
Hogy lelkem benned rab, és nem menekül.
Titok vagy te is a szívem legmélyén,
De hogy szintén raboskodj, nem kérném.
Amit akarok, így is pokolba vet,
A sors rajtunk gúnyolódva nevet.
Egymás bűnei lettünk mi mára,
Hasztalan térdelnénk imára.
Nem mehetünk égig, sem fölébe,
Isten nem fogadna ölébe.
Országából az Úr kitekint,
Magunk maradtunk idekint,
Meg sem vált Krisztus ömlő vére,
Adva magunk örömére.
Mit tettünk, mit teremtettünk?
Mily gyümölcsöt, mit ettünk?
Tiltott fáról piros almát,
Nem élhetünk odaát.
Itt jársz bennem fel-alá,
És magát megadá`
A szívem neked nyomban,
Ahogy érted dobban.
A vágyam zakatol,
Hozzád lakatol,
Mint rózsa tövissel,
Szintúgy megvisel.
Mit gondolsz erről?
Futsz ez elől?
Vagy rohansz felém?
Kísért e rém...
Rémkép a vágy:
Hív az ágy
Téged, engem.
Engedem.
Te is tedd,
Engedd!
Vagy ágyazz!
Válassz!
Masszív
Szív
Jobban
Van,
De
Ne-
künk
Vé-
günk!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Madmi2022. december 4. 11:26
Kedves Róbert, olvastam a kommenteket, a vers után, és még egyszer elolvastam a versed. Tetszik a megfogalmazása a "bűnnek". De nem is bűn az. Az ember enged az érzésnek, elmerül benne, és jól érzi magát. Majd egyszer telítődik, és más irányt választ, amiből érzékel, tanul, tapasztal. Szerintem ez így jó, és talán azért vagyunk itt, hogy így legyen. Próbáljunk, tanuljunk, tapasztaljunk.
Szívvel, szeretettel: Adriana
Hati2022. december 4. 10:39
mélységében szép vers, és ahogy megírtad, az felemeli valóját. tetszett!
11.sziv
üdv,
Hati
danhauser2022. december 2. 06:57
Mesterien megszerkesztett , remek vers, a forma erősíti a mondanivalót!! Szívvel gratulálok!: Imre
daneei2022. november 29. 09:38
Elgondolkodtató,tetszett! Szív!
Trebo_Robert(szerző)2022. november 26. 12:18
@Moli5909: Köszönöm a tartalmas reakciót! Néhány dologra reagálnék, kiemelve azt, hogy egyáltalán nem vettem akadékoskodásnak a szavaidat, és én is ugyanezt kérném tőled, mivel semmilyen efféle szándékom, vagy célom nincs.
A tanulás az egy olyan dolog, mely az érzelmektől és a kortól függetlenül is bármikor ajánlható. Sőt, tulajdonképpen ajánlás nélkül is egy mindig jelenlévő folyamat, úgyhogy, ha akarnánk sem tudnánk kibújni alóla. Személy szerint nem is szeretnék. Eleve vágyom is rá, és így a hosszan és részletesen kifejtett érveket és a tömör, magvas gondolatokat egyaránt és egyformán szeretem.
Szinte fogékonyságtól függetlenül is bármivel tudjuk fejleszteni magunkat, csak lehet, hogy elsőre észre sem vesszük, hogy akár akarjuk, akár nem, önkéntelenül is egy sírig tartó fejlődésen és tanuláson megyünk keresztül. Ez nem egy akaratlagos, irányított folyamat, bár van erre is némi lehetőségünk. Mondjuk arról ne beszéljünk, hogy a fejlődés és a tanulás sajnos negatív irányú is lehet, nemcsak pozitív.
A "szerelmesnek lenni" alól nem tudom kivonni magam. Ez nem egy irányított dolog. Vagy ha irányított, akkor régen rossz. Nem lehet ezt akarattal létrehozni, formálni, megszüntetni. Ez az érzés vagy van, és akkor van, és kész. Vagy pedig nincs, és akkor nincs, és kész. Fura, mert ezek ellenére is most ezzel a "nem szabadna szerelmesnek lenni" soroddal elgondolkodtattál. Egyelőre nem tudom eldönteni, hogy jó értelemben-e, illetve nem is részletezném, hogy konkrétan miért, de amennyire csak tudom objektíven nézni, igazából örülök neki, mert még ez is fejleszt, tanít, de minimum üzen valamit.
Összességében még annyit, hogy megértem, hogy sokaknak lehet több versem kapcsán is negatív olvasata, de ezek csak versek, és pont azért vannak, hogy az érzelmek ne ragadjanak meg bennem, ne mérgezzenek meg belül. Ahogy le vannak írva, máris egyfajta pont van téve a dolog végére, vagy ha nem is pont, de egy vessző minimum, s ezzel közelebb vagyok a mondat végéhez. Úgyhogy konkrétan az érzéseim, a gondolataim miatt nem kell aggódni. Kicsit sem hiszem, hogy több vagy komolyabb probléma lenne velem, mint bárkivel. Viszont az is hozzátartozik még az érzések, gondolatok kiírásához, hogy nem célom másokat mérgezni vele, illetve nem is gondolom azt, hogy méreg lenne, csak néha azt látom, vagy érzem, hogy néhány embernek efelé halad az olvasata, bár az is meglehet, hogy feleslegesen és rosszul következtetek erre.
Ha kíváncsi vagy a következő versekre, akkor tulajdonképpen már tudod is olvasni azokat. A verseim itt nincsenek időrendben, szóval van köztük nem egy, ami valójában következő az ittenihez képest. Csupán tíz olyan van, ami ez előtt íródott, a többi ez után készült.
Moli59092022. november 26. 00:48
Kedves Róbert,
Te még nagyon fiatal vagy, 21 éves.
Olvastam érdeklődéssel a versed, hiszen József Attila is már ilyenkorra remekeket alkotott..
Nos, eléggé megdöbbentettél.
"Egymás bűnei lettünk mi mára,
Hasztalan térdelnénk imára.
Nem mehetünk égig, sem fölébe,
Isten nem fogadna ölébe."
Ha ilyen érzelmeid vannak, akár párkapcsolati, akár csak lelki síkon,
akkor én a tanulást ajánlanám.
Sokat foglalkoznak mostanában a magyarok származásával, Jézus Pártus herceggel (Adibene, Karsa stb. a MAGyar nép onnan származott el, a régi Perzsa Birodalomban volt, ajánlom Badinyi-Jós Ferenc úr (már elhunyt) videóit és Csaba Bolha videóit, ő másképpen Szedd össze Magod (ez a magyarokra utal) videókat is készített a YouTube-on.
Nem akadékoskodok, de vigyázz, nagyon fiatal vagy, engem is majdnem tévútra vittek és a halálba, nem viccelek.
Ezektől az emberektől sokat tanulhatsz, ahogy van néhány ember (EMBER) aki alkalmas arra, hogy egy okos fiatal szívet, eszet és lelket jó útra vigyen és óvja meg a tévutaktól és tévképzetektől.
Tehát ha őszinte vagyok, végig olvasva versed, azt mondtam, ha Te netán szerelmi verset írtál, nem szabadna szerelmesnek lenni.
Mert a 21. életév még az, amikor az egyedüllétet úgy lehet élvezni, hogy barátokkal kirándulsz, tanulsz, továbbtanulsz, nyelvet tanulsz, sportolsz...az még nem alkalmas őszinte szerelemre....
De ha csak lírai akartál lenni, azt megértem, de vigyázz...
Kíváncsi leszek a következő versekre....
Szeretettel üdvözöllek: Ibolya
Trebo_Robert(szerző)2022. november 25. 18:38
Hálásan köszönöm a véleményeket!
@S_Patricia: Tetszik az az egy szó (szenvedélyes), amibe bele tudtad sűríteni az olvasatodat. Általában bajban vagyok a kategória megadásánál, mert sokszor egyiket sem érzem elég jónak. Többek között ezért szoktam két kategóriát megadni. Visszatérve a szenvedély szavadra. Ezt én is találóbbnak érzem, viszont a szenvedés is megállja a helyét, ha a titok szóval kézen fogva jár, ugyanis itt a titok szükségessége okoz szenvedést, nem pedig maga az érzés, ami bennem van.
@Erubina: Érdekes gondolatot fogalmaztattál meg bennem, mivel a szimpla elásódáson túl jó kérdés még az is, hogy vajon önmagam által, vagy pedig másvalaki által ásódtam el, ha egyáltalán én ásódtam el, s nem pedig másvalaki ásódott el általam, vagy önmaga által, netán mindannyian elásódtunk (s mindannyian a másik miatt), vagy pedig szó sincs semmilyen elásódásról függetlenül attól, hogy ilyen olvasatot is eredményezhet ez a vers.
Erubina2022. november 25. 12:26
Azért nem kell ennyire elásódni. Megbocsátható ez a bűn.
Jól érzékeled, a bűnkészség bennünk van örököltük.
Mindenkiben ott van, és mindenki gyakorolja valamelyik formáját.
HalaszZ2022. november 24. 21:01
Tetszik a versed, szívvel olvastam! Zoltán
Taki2022. november 24. 18:25
Remeked szívelem!
Laci
S_Patricia2022. november 24. 17:08
Tetszett. Nem látom szenvedésnek, inkább szenvedélyesen vágyakozónak. Szívvel gratulálok.
Detti2022. november 24. 14:48
Szomorkás vers, nagyszerű formában, elismerő szívvel gratulálok: Betti
feri572022. november 24. 10:55
Szomorú szenvedésversed.
Szívvel olvastam.
Feri
orpheus35352022. november 24. 10:30
Már a cím is rendkívül jó!
Ildikó