Menj, hogy maradhass!
Megmentheted a lelkedet,
A szívedet, amíg lehet,
Mielőtt még a rettenet
Beléd mar, tép és eltemet.
Hagyj békén,
Hagyj, szállj fejemből,
Mert a végén
A nagyvilág minden súlya mind miránk dől!
Mentsd szívedet,
De míg lehet!
Hagyj engem,
Hagyj már magamra,
Mert a lelkem
Úgysem szállhat már soha fel a magasba!
A rettenet
Ma eltemet...
Élj a Napban és a Holdban,
Távolabb a csillagokban!
Én idelenn, itt a Földön
Versem neked, rólad költöm.
Élj a Napban és a Holdban!
Így láthatlak mindenhonnan.
Porba fekve itt, a Földön
Téged lesve arcod őrzöm...
Menj,
Menekülj halkan, csitt!
Hiszen minden
Ellenünk szól csak itt.
Hidd el, minden!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Detti2022. december 16. 10:58
Nagyon szépen fogalmaztad meg nehéz érzéseid, elismerő szívvel olvastam!
Üdvözlettel: Betti
Madmi2022. december 11. 22:41
"Élj a Napban és a Holdban!
Így láthatlak mindenhonnan.
Porba fekve itt, a Földön
Téged lesve arcod őrzöm..." - kísért egy darabig, az biztos...
Szívvel: Adriana
Mersinho2022. december 11. 13:29
ismeros
HalaszZ2022. december 8. 20:44
Remek vers! Szívvel olvastam: Zoltán
daneei2022. december 5. 15:16
Szívvel olvastam. Erős alkotás.
Taki2022. december 3. 12:43
Kemény versed szívelem!
Laci
orpheus35352022. december 3. 11:05
nehéz érzelmekről írtál.
Ildikó