Sötét lélek
Álmos az éj, fáradt már a sötétség,
Érzem már a hideg esőt nyakamon.
Látom, szinte élem, ahogy szabadon -
Folyik szét a vásznadon a sötétkék.
Tested tintás, hazád a nagy sötét ég,
Csillagcseppek ragyognak a hajadon.
Mindig itt vagy, fekszel a kék falakon,
Ne menj most, hisz` darabos a sötét még!
Titok neved, pokolban a mennyország,
A semmiben minden a szent helyed.
Drága álmom fáradtan megy fel hozzád,
Beléd zuhanok, meglátom a szemed:
"Ne várd, hogy a fényeket majd feloltsák,
Hisz` sötét lelkem fogja most a kezed."
2022. február 3., Kevés szonettjeim egyike
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572022. december 4. 16:56
Remek szép alkotás Ferenc.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
surrender(szerző)2022. december 4. 16:25
Köszönöm mindenkinek
John-Bordas2022. december 4. 15:12
Érdekes vers (jól megirt szonett) tetszett, nagy szívvel gratulálok hozzá ölellek szeretettel János
Bogsika2022. december 4. 14:41
Tetszett ,szép vers ! :Tünde
Navir2022. december 4. 14:22
Szépséges vers, tetszéssel olvastam.
Szívből szívvel gratulálok!
Szeretettel:
Navir
MarcziM.Mathias2022. december 4. 14:20
Tetszik!
Szívvel:
Mathias