Dér István ISI

Csengő szól

Cserzett bőr, pirospozsgás arc, hosszú, fehér szakáll,
Naptól ajándékba kapott tűzpiros ruha, meleg csizma,
Hát ő lenne a szeretett, jóságos, ajándékosztó Mikulás?
Ő bizony, kit minden gyermek izgatott szívvel vár!
Jóságos, kacagó hangon szól, ne félj, ő nem bánt.

Hófödte házak között száguld a csilingelő szán,
A kis csizmák tisztán várják ajándékot hozó Mikulást.
A Mikulás nem fukar, mindenkinek jut ajándék.
Szerető szívvel minden gyermekre mosolyog és nevet.
Nem látod, mikor szomorú, pedig lát bánatot is eleget.

Nincs felnőtt vagy gyermek, kihez nem jut el szeretete.
Lesz, kinek az ajándék csak egy forró ölelés lesz.
Mégis boldogság tölti meg szívét, többet ér mindennél.
Lehet az ajándék nagy értékű, drága, ha szívben van hiánya.
Mit drága ajándék, ha a gyermek nem ülhet Mikulás ölébe.

Szólni sem tud, úgy megszeppen, de neki feledhetetlen.
Mikulásnak szakállához nyúlhat, térdén lovagolhat.
Hányszor, de hányszor elmeséli majd, barátai szóhoz sem jutnak.
Tágra nyílnak a kicsi szemek, ajándéktól úgy megszeppen.
Ennyi öröm e szép napon, még a Mikulás barátja is lehet.

Mennyi öröm, mennyi szép, mi egy kicsi szívben elfér.
Egy kis mosoly, nevetés felbecsülhetetlen ajándék
Gyermekeknek a Mikulástól, mesekönyv, sok-sok játék.
Mire az út végére ér, üres és sovány lesz zsákja,
Karácsonyra újratölti, lesz is nagy öröm és hála.