Magány
Sűrű a köd most körülöttem,
az élet lett, mit meggyűlöltem.
Kézen fogott nemrég a halál,
már soha senki meg nem talál.
Az út eltűnt a lábam elől,
a magány az, mi engem megöl.
Kifosztottan élek nélküled,
nem maradt más, csak a rémület.
Késélen táncol most a létem,
bizonytalan lett minden léptem.
Hazug pillanatok vezetnek,
utolsó perceim peregnek.
2021. október
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
daneei2022. december 12. 10:49
Kemény alkotás.Szívvel gratulálok.
totherzseb2022. december 10. 14:38
Kedves Brigitta!
Őszintén remélem, hogy ez a versed csak a képzelet szüleménye, mely fájdalmasan szép. Te viszont testileg, lelkileg jól vagy.
Szeretettel: Költögető
lnagypet2022. december 9. 17:49
A magány ördögi letargiája próbál gyözedelmeskedni
rajtad,ne hallgass rá! Fordíts az életutad irányán és a
remény jelzőtábláit kövesd! Ehhez kívánok öszinte szívvel
kitartást! Szeretettel: Z Nagy L
m.falvay2022. december 7. 20:36
Nagyon bánat szülte gondolatok .
Szívvel Miki
feri572022. december 7. 17:19
Megható, megdöbbentő szomorú sorok, aggódok érted Brigitta.
Szívvel olvastam.
Szeretettel.
Feri
MariaGyuriczne2022. december 7. 14:35
Fájdalmasan szép, szomorú soraidat (4.) szívvel olvastam! Remélem 'azóta' rendeződtek dolgaid, kedves Brigitta!
Mária
John-Bordas2022. december 7. 12:08
Nagyon örülök drága Brigi, hogy ez egy régebbi vers, így már nem igazán éles a dolog és rendben vagy?!Fájdalmasan szép a versed, szívvel olvastam ölel János szeretettel
lorso2022. december 7. 12:04
Nagyon szomorú sorok ezek, melyeket szépségesen vetettél papírra!
Kívánom, hogy MINDEN forduljon jóra!
Szívvel,
Zsolt
Taki2022. december 7. 11:26
Gyógyulást kívánok sok szeretettel! Szívbemarkoló versed szívelem!
Laci