Dér István ISI

Karácsonyi emlékek

Eszembe jut gyermekkori dédelgetett álmom,
Hogy egyszer én díszíthetem a fenyőfánkat,
Mert mindig titokban készült, az esti órákban,
Jézuska díszíti, és hozza a karácsonyi fánkat.
Egyszer titokban, mert a kíváncsiság úgy hozta,

Szánk tátva maradt, a kulcslyukon meglestük,
És láttuk, két angyal díszíti a karácsonyi fát,
A két angyalka nem volt más, édesanyánk és édesapánk.
Úgy meglepődtünk, pedig tudtuk, nem volt titok,
Ők ketten olyanok hozzánk, mint az angyalok.

De attól kezdve ez a titok a miénk maradt,
Hogy szüleink egy igazi, szerető angyalok.
Mikor a vacsoraasztalhoz ültünk, szemüket néztük,
Úgy csillogtak, olyan boldogok voltak, mint mi!
A karácsony bennünket és a fenyőfát átölelt,

Szebb és fényesebb lett, oly nagy volt a szeretet.
Mikor megsimogattak, hangjuk őszintén szólt.
*Boldog karácsonyt!" Mit feledni nem fogunk,
Az az öröm és boldogság, hogy együtt lehettünk,
Együtt énekeltük, mert volt egy kedves énekünk.

Az a kis dal azóta szájról szájra szállt,
Közben megfakultak a sorok, az emlék éberen él,
Karácsonykor előttem van, két angyal díszíti a fát,
Mikor csengő szól, gyertyának lángja megremeg,
Tudom, az a két angyal itt van velem.