Írtam és éreztem
Sebbel a szívemen
élem az életem,
szememben így nekem
minden kincs fénytelen.
Minek is az arany?
Hiszen oly hasztalan.
Hintaló alattam,
az, amin nyargaltam.
Hiába angyalok,
egy helyben maradok,
tobzódik az a sok
vágy, ha csak szavalok.
Számtalan falevél,
amikor földet ér,
úgy érzem, hogy a vér
testemben őszfehér.
Az alkony értem jő
sietve, nincs idő,
tovaszáll velem ő,
de írtam, ez a fő.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Madmi2023. január 31. 20:43
Szívvel időztem eme versednél: Adriana
HalaszZ2022. december 28. 11:39
Kiváló versed szívvel olvastam! Zoltán
MarcziM.Mathias2022. december 26. 16:20
Tudod, a negyedik versszak az, ami nekem
különösen tetszik!
Szívvel:
Mathias
Taki2022. december 26. 13:54
Jó vers, tetszik! Szívelem!
Meghitt, boldog karácsonyt kívánok Neked!
Laci
fredok2022. december 26. 13:44
Kedves Róbert!
Megközelítése művészi létünk értelmének, nagyhatásó művé állt össze...
Csak gratulálni tudok!
Baráti szeretettel: fredok
Erubina2022. december 26. 09:41
Nekem tetszik ez a versed is. Valóban a té eszmék hintalovakra kényszerítenek.
De létezik igazság, ami megment.