Apor Kata

A medve és a farsang

Szalad a nyúl, hosszú fülei csak úgy lobognak,
Fontos hírt visz ő a kerek erdőben lakóknak.
Azt olvasta az imént a hírmondó fa alatt,
Gyülekezőt tart a tanács, mert tavaly elmaradt.

Hallja ezt a medve, gondolta: - jó lesz elmenni!
Kíváncsi, hogy mit mondanak, úgy sincs dolga semmi!
Helyet foglal a tisztáson, de nem a tömegben,
Bizony, tudja ő a rendet itt a rengetegben!

Az oroszlán beszél, ő az állatok királya,
Napirendjének a farsangi bál a témája.
Vízkereszttől húshagyó keddig vigadjon a nép,
Karnevált tartunk, szóljon, aki segítene még!

A medve gondolt egy merészet, felszólalkozott.
Ő szívesen részt venne a bálban, szabadkozott:
Ha kapna egy hozzá testhezálló ajánlatot!
Csak nézett az erdő népe, ilyent még nem hallott!

Még mit nem! Ugrott fel a nyúl magasra a réten,
Mit keresne egy medve ezen az ünnepélyen?
Csak maradjon otthon, a barlangjában a helye,
Még összetapos valakit a kivénhedt beste!

Kedveszegetten oldalgott haza aznap este,
Vissza sem nézett, valahogy nem volt hozzá kedve.
Behúzódott barlangjába, csak aludni vágyott,
Úgysincs tavasz, gondolta, hagyom a társaságot!

Nagy zajra ébredt, zengett az erdő, zúgott a rét,
Gondolta, megnézi, hisz ilyent ő sem hallott még!
Húzta a lelkes zenekar, elhajoltak a fák,
Elrepültek hallatán az erdei pacsirták.

Ő is menni készült, hisz már megfájdult a feje,
Ám meglátta a farkast, épp a nyúl közelében.
Villogott a szeme, rémült zsákmánya esendő,
Jaj lesz neked, te nyúl! Elnyel éhes farkasbendő!

Nem gondolkodott a medve, cselekedett legott,
Hatalmas mancsával a gaz farkasra lecsapott.
Repült ordas koma nagy ívben a patakon át,
Mielőtt elérte volna a kis nyúl tomporát!

Elhallgatott a zene, szinte megfagyott a rét,
Összegömbölyödve bújt össze az erdei nép.
Csak a nyúl nézte a medvét kissé megszeppenten,
Rájött szinte rögtön, mit vétett húshagyókedden!

Azontúl évente az erdei karneválon
Bizalommal táncolt jóbarát és minden rokon,
Farsangi mulatságot nem rontotta szabotőr,
Mert attól kezdve a medve volt a biztonsági őr!