Kis-Takács Erzsébet

Adika napja...

Kicsi kis Adélka felnőtt bizony mára,
gyönyörű menyasszonyt várja most a párja.
Oltárhoz siet a mosolygós lányka,
édesapja büszke, ahogy lányát látja.

Pici, totyogós, vidám babácska,
hozza a szalonnát neki az anyácska.
Nagyon szereti kicsi kis hasát,
spájzban megérzi a szalonna szagát.

Suliban is jó volt, tanulni szeretett,
de akkor is örült, ha mamihoz mehetett.
Jó korán elhagyta a szülői házat,
örült, hogy fent, Pesten fősulira járhat.

Mikor a lányka fogszabályzót kapott,
anyuci jót akart, és tízórait rakott.
Kolbászos szenyó nagyon finom kaja,
de a kislánynak ma üres maradt hasa.

Apa is főzött Adikának sokszor,
mikor anya tanult iskolában, akkor.
Székelykáposzta volt az állandó menü,
de a kislánynak ez mindig oly nagyszerű.

Meglett a diploma kitárult az élet,
boldog volt most is, hogy Svédországban élhet.
Szerette szüleit, sokat gondolt rájuk,
tudta, ha jön haza, nyitva várja házuk.

Kishúga is örült, mert ajándékot kapott,
ahány alkalommal csak hazautazott.
Lett sok jó barátja odakint, svéd honban.
de Peti több, mint barát, Adikával ott van.

Együtt kirándulni nagyon szuper érzés,
ennek a csúcspontja az északi fény nézés.
A végén hazajött az ifjú szerelmespár,
és most mindkettőre az új élet vár.

Az ifjú menyasszony jó étkeket szeret,
és túrós tészta is minden héten lehet.
Teteje megszórva szalonnakockákkal,
a tányér már üres is, alján a morzsákkal.

Néha kicsit mérges, ha nem sikerül terve,
nagyon céltudatos, láthatod e versben.
Boldog lehet Peti, hogy ő lesz élte párja,
és most megöleli, két karjába zárja.

Istennek áldása legyen most veletek,
kísérje utatok boldogság, szeretet.
Figyelj, kicsi Adél, elenged most apa,
de anya integet, néha gyere haza.

Ne sírj hát, Adélka, ez most a te napod,
olyan legyen sorsod, ahogy azt akarod.
Mosolyogj, mind eddig, szeress és szeretnek,
legyél jó kovácsa a te életednek!!!

Sok-sok boldog évet kívánok most nektek,
és hogy esztendőre sírjon kicsiny gyermek!