Szerző

Lupó Sándor

Életkor: 28 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 577 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. január 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lupó Sándor

Végtelenül védtelenül

Mikor felnézek a csillagos égre,
Próbálok emlékezni valami szépre...
De az idők sűrű ködfátyolán,
Üveges tekintetem nem hatol át.

Arcom tépik az égető szelek,
Hajam simítják a hűsítő kezek.
Üres lelkem, mint a fagyos tűz,
Csobog, lángol, s magából gúnyot űz.

Szívem minden üregének néma dala,
Véres titkok kiáltványának süket zaja.
Tikkadt földű hegyek virágos mezeje,
Ez mind, mit tartalmaz tudásom veleje.

Láthatatlan sebekben pulzáló erek,
Bűnös csábú húsfoszlányok rothadó helye.
Bőröm hosszan mélyre vágott, fájó hege
Súg valamit egyedül a világ fele.

Síron túli suttogásom zavaros szava,
Utat kérő könyörgés, meg nem hallott ima.
A csillagok pislákoló fényei rossz ómenek,
Ajkaim közt nem hullnak többé már ámenek...

2010. január 1.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


actually(szerző)2010. február 6. 21:40

Köszönöm!
Belülről jött.

Törölt tag2010. január 16. 20:14

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2010. január 16. 15:28

Fájóan szép!:(Gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom