Miért?
Törmelék között felkarok,
tenyér, lilára elfagyott
ujjak. Újak. Halál szele
fúj fölé port, s pózol vele.
Autók az útban - így! Konkrét
képekkel sokkol e rongy lét.
Több is kéne a csodánál.
Közben a világ odébb áll...
Egy térdére rogyott tömbház,
túlélők, akiket könny ráz,
mellőlük eltűnt a minden.
Kutyákkal keresik itt lenn.
Szétrobbant gázvezetékek,
hordágyon meggyötört lélek,
akit bágyadt orvos lát el.
Füstölög egy öblös kráter.
Sziréna zúg, villog lámpa,
kinn, a hideg éjszakába`
nem maradt más, csak a remény
s a bűntudat, miért nem én?!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
19682023. március 19. 20:04
Sajnos,
a világunk egyre inkább telítődik az emberi nyomorúsággal, ahogy elsorvad az empátia és a másokért való felelőssédvállalás és ennek megvannak következményei. A miértekre mind tudjuk a választ - akikben még pislákol a lelkiismeret - ahogy azt is, hogy ezek az esetek túlnyomórészt visszafordíthatatlanok, jóvátehetetlenek.
Manapság, ha valaki észleli mindezt, már a jó jele.
T pedig szóvá is tetted.
jusziko2023. március 6. 11:59
Itt maradni mindig nehezebb.
Veled kapcsolatban két dolog jut eszembe, amikor idelátogatok. Az egyik a piszok jó humor, a másik a mélységes mély érzésvilág. Mindkettő elengedhetetlen a költészethez. Megrázó, nagyon erős verset hoztál!
MarcziM.Mathias2023. március 4. 14:36
Igen. Így...
Szívvel olvastam!!!:
Mathias
Molnar-Jolan2023. március 1. 11:52
Nincs ok a bűntudatra. Akiknek bőven lenne, azok nagy ívben...
orpheus35352023. március 1. 09:28
Katartikus vers tragikus esemény kapcsán. Jó, hogy megírtad.
Ildikó
csumpi2023. március 1. 08:08
A torkom elszorúlt ès könnyeimmel küzködök....
♡
Zsuzsa-Amriswil2023. február 28. 21:42
Megérintett. A katasztrófa is és az általad írt megemlékezés is.❤Fazekas Zsuzsa
Zsuzsa03022023. február 27. 17:00
Megrázó, fájdalommal teli versedhez
szívvel, szeretettel gratulálok.
Jó egészséget, szép napokat kívánok!
Zsuzsa
daneei2023. február 27. 14:13
Szomorú Szívvel gratulálok.
Szickey_Me2023. február 27. 13:12
Ez alkalommal a tisztelet- és kegyeletteljességet, és pár óvatos lépéssel hátrébb a vers tiszteletét is érezni a fenti sorokban (utóbbit, mint mindig).
Nehéz szavakba önteni, amit érzek, miközben ezt a verset olvashatom, hiszen az élő hatású versvalóság mellett szerintem tisztaságból, realitásból, és különlegesen személyes képességekből is részesülhetünk.
Bennem nagyon a helyén érződik minden feltételezett gondolati irány a sorokból, (a legvégéig) ... nem kevesebb, nem több, saját szavú, saját gondos mértékű, ugyanakkor helyzethű, és mindettől, még megérintőbb.
A vers mondanivalója elbírhatatlan, de mégis, mégis, mégis valahogy valamiképpen egy erős, versegyensúlyos, és ily módon - ha csak egyetlen néhány pillanatra is lehetséges - egy valamiféleképpen versmegnyugtatóbb vershátteret biztosít ez a nagyon komoly és komolyan is vett versalkotás.
Mint amikor olyan Valaki mellett lehetünk (most éppen versben), aki tudja, mi történik és az mi minden elképzelhetetlent jelenthet, legyen szó akár a legnehezebb, a legeslegelviselhetetlenebb élethelyzeteinkről is.
Köszönöm szépen a verset,
Szickey
Taki2023. február 27. 11:23
Megrázó vers a megrázó katasztrófáról.... nagyszerű versed szívelem!
Laci
lantgyorgyi32023. február 27. 10:43
Nehéz bármit is mondani.
Együttérző szívvel szeretettel jártam nálad szomorú versed mellett hatalmas meleg szívet hagytam.
POET ölelés Györgyi
kovjoe2023. február 27. 10:06
A döbbenet... J.
Nawo2023. február 27. 10:05
A földrengések rádöbbentenek mindannyiónkat arra, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk a természet akaratának.
Versed szép emléket állít az áldozatoknak, túlélőknek és segítőknek!
Első szívet és figyelőt hagyok nálad!
Nawo