Nagy-Eszter

Papa

Bora

A bor színe sötét,
sötét, akár a vérem színe,
szívem darabjának összetevője.
A kupak leesése,
akár a vihar dörgése,
elesett, akár én.

Helyét nem lelve e nagyvilágban
egyre csak gurul,
gurul tovább a sötét éjszakában.
Sötét, sötét, mint a szívem.
Az égbolt sír a csillagok nélkül,
akár a lelkem a jelenléted nélkül.

Öleltél, dédelgettél karjaid között.
Karod, mint a felhő,
felemelt s az égbe röpített.

Most felszálltál te is,
s a nap sem süt annyira,
mióta nem vagy itt.
Nem ragyogtatja be napom,
mint kezed az arcom.

Tested most hideg,
hideg, akár a jég.
Szemem üres,
mint a szív.
Sírod a csiszolatlan gyémánt,
csillogottan néz reám.

Fent vagy most már te is az égen
csillag jelképében.
Együtt csilloghattok az égen
szerelmed nevével,
drága Piroskáddal.

Ígérem, találkozni fogunk még.
Együtt ragyogjuk be az eget
úgy, ahogy a földi életet.
S újra egy család lehetünk.