Belső fúzió
Az iszony ragacsa, mi elborít,
A magnetikus homály előcsarnokain át nyúlik ki feléd,
Az öntudatlanság fekete iszapjából csírázik egy sötét burjánzás,
S miből árad, elnyelte rég már, s nincs kiút.
Az eszméletlenség kegyetlen, állati játszóterein
Zajlik e fénytelen őrjöngés, élethomály,
Magad vagy a csatatér,
S minden eszköz, fegyver, hadviselő fél.
A narancsszín torkolattűz napfény,
Mi itt bármi támpontot adhat,
S minden, mit érzékelsz,
Teljes feszülésben tombol mindennel.
Démoni porviharban vélt lényed,
Hol az alkotórészek feszültsége rajzolja személyiségképed.
De hogy lehet ebből kilépni?
2007. augusztus 19.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Hedniskhjertad(szerző)2023. március 22. 11:03
@orpheus3535: Köszönöm Ildikó, ez már régebbi vers, de igazad van már amikor igyekszik az emberspóra lényünk elérni a petesejt nyújtotta megnyilvánulási lehetőséget már akkor is harc van))
orpheus35352023. március 21. 18:56
Harc van mindig. tetszett a vers.
Ildikó
Hedniskhjertad(szerző)2023. március 20. 15:54
@John-Bordas: Köszönöm John ez is régi és nagyon keresztutas időszakban született
Hedniskhjertad(szerző)2023. március 20. 15:54
@gypodor: Köszönöm Gyuri, nagyon Örülök amikor látom a verseidet kicsit olyan érzés néha nekem mint életem egy elhagyott keresztútja amin mehettem volna, csak másfelé kelllett fordulnom
Hedniskhjertad(szerző)2023. március 20. 15:52
@daneei: Köszönöm Daneei
Hedniskhjertad(szerző)2023. március 20. 15:51
@feri57: Köszönöm Feri
John-Bordas2023. március 20. 14:47
Tetszik,komoly mondandoval bíró verset hoztál olvasasra, nagy szívet érdemelt ölellek szeretettel János
feri572023. március 20. 13:08
Remek alkotásodhoz.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
daneei2023. március 20. 11:33
Remek alkotás,Szívvel olvastam.
gypodor2023. március 20. 11:14
Az eszméletlenség kegyetlen, állati játszóterein
Zajlik e fénytelen őrjöngés, élethomály,
Magad vagy a csatatér,
S minden eszköz, fegyver, hadviselő fél.
Egyedi ez is. Jó folytatása az előző versnek
Szívvel
Gyuri