Kiskoromban
Kiskoromban én még hittem,
Amikor még a pöttyös labdámat vittem,
És az életről még semmit nem tudtam,
Akkoriban még az életem elől sem futottam,
De láttam, és éreztem a szeretetet,
Mivel nem ismertem még az embereket.
Kiskoromban karöltve voltam,
Akkor még kellett hogy hagyjam;
Hagytam is, őszintén bevallom.
Bár azóta már a mézédes szavakat nem hallom,
Ezáltal már azt sem hagyom.
Átölelt a nagymamám, vele a szeretet,
Mára ez is elveszett, akárcsak a felelet.
S a nagypapám, ki esténként a térdére ültetett,
Miközben kedvesen megölelgetett.
Én pedig magamba szívtam illatát,
Bár akkoriban még nem értettem intő szavát.
Most még fáj minden porcikám,
Holnap már jobb lesz talán.
Végül is az ég felderül mindig a vihar után.
Hiányoznak, mind a ketten: a nagymamám,
és a nagypapám.
De emlékeiket őrzik néhány képek tovább,
S szívemben itt élnek szeretetben, együtt, boldogan...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
zolistar(szerző)2010. március 7. 09:22
Köszönöm szépen mindenkitől :))
darkmaster2010. március 6. 17:54
Megkönnyeztem...
''Átölelt a nagymamám, vele a szeretet,
Kár, hogy én ezt soha nem érezhettem...
S a nagypapám, ki esténként a térdére ültetett,
Miközben kedvesen megölelgetett.
S sajnos én csak az intő szavakat éreztem, kaptam tőlük...
Gratulálok engem megéríntett By: Ludovika
Nagyon szép vers, nagyon válogatott szavakkal fejezted ki érzéseidet.
Dundus2010. február 1. 17:11
Nem találok szavakat,amik kellően kifejezhetnék mennyire csodálatos ez a vers! Egyszerűen csak gratulálnék hozzá.
The_DarkAngel2010. január 31. 14:10
Gyönyörű*-*
Susie_Jackson2010. január 27. 20:35
ez nagyon szép.Gyönyörű
toll2010. január 25. 17:32
Szépen megírtad.