Szerző
Vers

A verset eddig 462 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. február 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Zina Bernadett

Hozzád

Volt idő, mikor szerettem lényed,
Volt, hogy meghaltam volna érted,
Mikor az utcán mentünk kéz a kézben,
Nem tudtam, hogy hazugság van az érintésben.

Volt idő, mikor forró tűzben égtem,
Volt, hogy áldottam volna minden lépted,
Akkor még nem sejtettem, hogy minden lépésed,
Közelebb visz kapcsolatunk végéhez.

Volt idő, mikor sokat sírtam érted,
Volt, hogy nem tudtam feledni képed,
Az utolsó éjjel olyan forrón csókoltál,
De másnap este mégis megcsaltál.

Volt idő, mikor szerettem lényed,
Volt, hogy meghaltam volna érted,
Elmúlt ez az idő, szerettelek téged,
De már nem érzek semmit, csak az emlékek élnek.

Volt idő, mikor forró tűzben égtem,
Volt, hogy áldottam volna minden lépted,
Forró tűz volt, mára már csak parázs,
Nem vagy már több, csak egy barát.

Volt idő, mikor sokat sírtam érted,
Volt, hogy nem tudtam feledni képed,
De már könnyem rég felszáradt,
S már nem érzek semmit sem irántad.

2009.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom