Szerző
Vers

A verset eddig 432 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. február 8.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Szabó Levente

Emberi sors

Búsan hajladozó, kopasz nyárfák,
vihartól tépett, elázott galambok
vér és eső mosta ősi földön
már soha sem lesztek újra szabadok.

Mi értelme a földi létnek,
az örökös kínnak és szenvedésnek?
Miért él az ember, ha úgyis meghal?
Pénz és szex... Ez talán vigasztal?

Hajszolod a jót és megpróbálsz élni,
a bűnös rothadástól minél messzebb menni,
de húsodba mar az élet és visszahúz a sárba.
Ott végzed, ahonnan elindultál és rájössz: hiába.

Hiába volt minden, minden amit tettél,
amit keserves verítékkel megszereztél,
hiába törted magad egy szebb, jobb jövőért
csak gyötrelem és fájdalom volt amit elértél.

Pohárnyi öröm és tengernyi bánat,
elfeledett álmok és elfojtott vágyak,
hiú ábrándok, reménytelen remények,
kifakult, kóros, őrült szenvedélyek.

Érzelem nélküli, sivár, elfajzott világ,
alkohol és drog, férges, romlott kurvák...
Te mégis csendben, de kínban végzed a dolgod.
Beletörődtél, hiszen ez emberi sorsod.

1994. április 6.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna2010. február 9. 03:38

Kemény.Mégis azt vallom szeretek élni és van értelme.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom