Szerző

Kovács Alexandra

Életkor: 31 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 633 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. január 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kovács Alexandra

Álom

Az erdőben futok, s kegyetlen vad üldözött felém.
Már csak arra várt, hogy a zsákmánya legyek, mint egy őz a menekülőben.
Már nem találom, sehol a messzi erdőben.
Hisz oly végtelen hosszú az út.

Bár, nincs remény onnan kijussak a végtelen erdőből.
Hiszen a lelkem egy része még, küzd a reményért.
Lassan, de elkapott a vad állat, hiszen tudtam innen, már nincs menekvés.

Előttem már peregtek a percek.
Hiszen úgy sem tud kimenteni senki innen.
De láttam egy férfit, ki bátorított engem arra, hogy küzdj és bízz a reményben!

Egy kéz nyújtotta s felém, és innen a rémálomból.
Kihúzva a ködfelhőből és nem éreztem a félelmet.
S, a vad állat ott maradt, hiszen csak egy álom.
Álom-e vagy valóság?
De a rejtélyes férfi kilehetett az?
Hiszen a nevét sem tudtam és mindez örökre rejtve maradt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mysticrose(szerző)2010. február 9. 20:17

Egy pár éve ezelőtt féltem egy farkastól álmomban, de most ezt a félelmet legyőztem.

ha2010. február 4. 19:15

Az elgondolás nagyon jó, akárcsak a vers, bár egy kicsit bizonytalan. Mitől félsz?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom