Kovács Alexandra

Álom

Az erdőben futok, s kegyetlen vad üldözött felém.
Már csak arra várt, hogy a zsákmánya legyek, mint egy őz a menekülőben.
Már nem találom, sehol a messzi erdőben.
Hisz oly végtelen hosszú az út.

Bár, nincs remény onnan kijussak a végtelen erdőből.
Hiszen a lelkem egy része még, küzd a reményért.
Lassan, de elkapott a vad állat, hiszen tudtam innen, már nincs menekvés.

Előttem már peregtek a percek.
Hiszen úgy sem tud kimenteni senki innen.
De láttam egy férfit, ki bátorított engem arra, hogy küzdj és bízz a reményben!

Egy kéz nyújtotta s felém, és innen a rémálomból.
Kihúzva a ködfelhőből és nem éreztem a félelmet.
S, a vad állat ott maradt, hiszen csak egy álom.
Álom-e vagy valóság?
De a rejtélyes férfi kilehetett az?
Hiszen a nevét sem tudtam és mindez örökre rejtve maradt.