Kormányos Sándor

Áruld el...

Itt még most is égig érnek
a fák, és kint a réteken
gyermekkorom tágra nyíló
szemében ring a végtelen.

Régi nyarak illatával
ölel a szél, míg suttogok:
Hazajöttem, megismersz még
öreg nyárfa? Nézd, én vagyok.

A kisgyermek, ki ágaid közt
kacagott, bujkált egykoron,
az vagyok, csak felnőtt lettem,
és szomorúbb is, jól tudom.

Visszajöttem, megkérdezni:
Mi az, mi hajdan itt maradt?
Áruld el most, öreg nyárfa:
Mért voltam akkor boldogabb?

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Luciyao2014. január 1. 22:23

Szavalni való!

szalokisanyi12012. január 16. 06:12

24KARÁT

KNK2011. december 28. 11:08

Grat!!!

kormanyossanyi(szerző)2011. szeptember 9. 11:07

Örültem Neked János...Köszönöm!

Justice2011. szeptember 9. 11:03

Gratulálok Sanyi. Az ilyen, nagyot -és nagyon- ölelő vers, mindig utat talál a szívemhez. Rengeteg mindent elmond, mégsem árul el, még válaszokat is ad, azzal együtt, hogy kérdezel. Nem vagyunk egyedül, akik felnőtt fejjel, már elvesztettünk valamit a gyermekkor ártatlan világából.
Az én fám már oda, de nem vágták ki! Harkályok költöztek bele, végül a négy-öt odú annyira elgyengítette, hogy kidöntötte egy vihar. Elkorhadó törzsét rovarok forgatták vissza az erdő talajába. Meglepően hamar eltűnt, tíz év is alig kellett... de versed feltámasztotta és jó húsz méter magasából ''ismét szépek a kilátásaim''. Üdvözlettel: János

19542010. július 20. 22:12

Gyönyörű!Törtem és viszem, Piroska

rildi2010. július 20. 22:07

Csodálatos boldog-bús költemény, mint maga az Élet.Köszönöm az érzést, amit áraszt!

napnyugta2010. június 11. 22:25

Szia Sándor!
Időnként visszatérek ide, hogy a verseidet olvasgassam. Ez a versed tetszik a legjobban, de a többit is kedvelem. Örülök, hogy felfedeztelek. Köszönöm a munkádat és azt, hogy megosztod velünk a gondolataidat!

manco2010. május 27. 20:55

Sándor!
Ez a kedvenc versem lett.
Látom magam előtt a falut ahol születtem, az udvarunkat, az utcát. a fát, nálunk is volt.
Olyan érzésem támadt, hogy talán egy utcában laktunk.
Gratulálok: és Köszönöm Margó

manco2010. április 30. 23:18

Sándor! te hol élsz? ezen a földön?
Verseid meghatóak. Amig ilyen versek születnek tolladból, addig nincs miért félni a magyar nyelv kihalása miatt. Gratulálok: Rózsa Margit

Nita_Keloway2010. március 25. 06:44

Üdvözlet!

Gondoltam a videót is megosztom veled:) Remélem tetszik, és olyan örömmel nézed meg, amivel én olvastam/olvasom soraid. Mintha visszakapnék egy darabkát lelkemből...
http://www.youtube.com/watch?v=VFp58TGBK So

Barátsággal:

Nita

oakleydevil2010. március 23. 15:05

Ez csodaszép!!!

Ruburt2010. március 23. 11:15

Csodálatos!

Kicsikinga2010. március 21. 19:15

Kedves Sándor, én csak úgy tudok véleményt mondani, ahogy a szívem diktálja, és Ő most sír, tehát ez a válasz gyönyörű versedre!
Nekem is van egy hársfám, Ő a templomom, a barátom, és az emlékeim őrzője...

napnyugta2010. március 21. 19:03

Amikor ezt a versedet előszőr olvastam, megkönnyeztem, annyira meghatott. És emiatt a vers miatt regisztráltam, hogy leírhassam Neked ezeket a sorokat. Köszönöm, hogy olvashattam!

stapi2010. március 18. 18:58

Bizony sokan feltehetnénk ezt a kérdést, ki-ki az ő nyárfájának!

melengeto2010. március 17. 21:39

Nagyon hangulatos,szép vers!

mazsu2010. március 15. 06:53

Szép!!!

Lander_Meryenn2010. március 13. 20:43

Meghatódtam gyönyörű soraidat olvasva!
Szeretettel:Meryenn

Törölt tag2010. március 10. 15:13

Törölt hozzászólás.

Hoporty2010. március 5. 09:27

Hú a mindenit! (csak ennyi)
Gratulálok.

KenytheOne2010. március 1. 18:19

Nagyszerű vers!!!

Törölt tag2010. február 28. 22:57

Törölt hozzászólás.

AmorousGirl2010. február 26. 21:27

Gratulálok!

izabella752010. február 15. 17:24

Nagyon tetszett, szép vers, köszi

ambrus.magdolna2010. február 15. 11:20

A múló évek nyomot hagynak,mint lelkemben a verseid,mély mondanivalója !
Gratulálok, versedhez: Kedves Sanyi!
Üdv.Mahónia

csillogo2010. február 12. 17:50

Nagyon szép a versed! Gratulálok!...hogy miért voltál boldogabb,mert az a bizonyos ''hátizsák'' a hátadon bizonyára könnyebb volt :)

fema19952010. február 11. 19:11

Úgy látom, sok embert megérint a múlt. Nekem is a nagymamám és az ő kis falusi háza jut eszembe. És az, hogy azok a gyermek évek milyen boldogok voltak. És nem csak megismételhetetlenek azok a szép idők, de visszahozhatatlanok is.

furjanos2010. február 9. 20:35

És osztályon felüli is ez Sanyi!

Maryam2010. február 7. 16:41

Janow, rosszul fejeztem ki magam:)
Persze élőlény, de átvitt értelemben értettem. Mint egy hús-vér ember, csak nem tud beszélni, visszaszólni, válaszolni a költői kérdésekre. :)

kormanyossanyi(szerző)2010. február 4. 16:17

:-)

janow2010. február 4. 15:26

Bocsi Maryam, de a nyárfa az élőlény:-)
De tényleg szép megszemélyesítés.

kormanyossanyi(szerző)2010. február 4. 13:20

Köszönöm szépen mindenkinek!

Maryam2010. február 4. 11:48

Szép, melankólikus visszaemlékezés. Tetszik, ahogy a nyárfát, mint élőt idézed. A kérdésedre a választ biztosan tudod:)

nefelejcs2010. február 4. 11:08

Engem is elragadott ez a gyönyörű vers, s visszarepített a csodálatos gyermekkoromba, a nagyanyám házához, ahol égig érő nyárfasor őrizte a kicsi házat.
Gyönyörű, s egyben fájó, hogy azok az élmények
megismételhetetlenek.
Sokat gondolok azokra az időkre, s köszönöm, hogy újra felidézhettem, s pár percre újra gyermek lehettem.
Gratulálok!

MOROZOWSKY2010. február 3. 09:59

...nincs szavam...
valami szomorúan- titkos csoda...

szucsistvan2010. február 3. 07:53

Az emlékek mindíg szebbek mint az élet Sanyi

Alyz2010. február 2. 19:03

Csupa-csupa ilyen emlékem van! :):)
..én is megkérdezzem ..vén diófámat? :)
Nagyon átéltem, szép vers!

legland2010. február 2. 16:23

Nagyon szép,különösen az utolsó versszak.

cedrus492010. február 2. 12:54

A nyárfa lehet tudja...de megőrzi a titkot..:)
Nagyon szép a versed!!!

Törölt tag2010. február 2. 07:18

Törölt hozzászólás.

19702010. február 1. 14:01

Csodaszép vers!!!

jagosistvan2010. február 1. 13:49

Neked öreg nyárfa, nekem vén akác. Hasonló tűzből edzették lelkületünket? :)))

szebarb2010. február 1. 10:25

Az oly szeretett Sanyis-melankólia, mesterien elénk tárva. Gratulálok.

kormanyossanyi(szerző)2010. február 1. 09:22

Köszönöm szépen!

laszloklara2010. február 1. 06:43

Egyszerűen mondva: csodálatos egy vers, gratulálok Sanyikám.

mezeimarianna2010. február 1. 04:08

Szívem itt maradt.Gratulálok!!!

HCsab2010. január 31. 22:22

Mesélős, beszédes. Tényleg, miért? Akkor néhány apró dolog elég volt a boldogsághoz, most súlyosabb dolgok között lavírozunk. És ritkábban mászunk fára:)
Szép, nosztalgikus lett. Csaba

Mareike2010. január 31. 22:22

Gyönyörű, gratulálok!

Törölt tag2010. január 31. 22:14

Törölt hozzászólás.

zoltan.horvath2010. január 31. 21:34

Tanulságos életkép.
Gratulálok Sanyi.

Zoli

dreaming582010. január 31. 18:40

Gyönyörű :)

Törölt tag2010. január 31. 17:01

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. január 31. 16:26

Törölt hozzászólás.

Mygan2010. január 31. 16:07

:)

lujza1986062010. január 31. 15:53

Ez egy csodálatos vers... kellemes emlékeket idéz fel szerintem mindenkiben. :-)

kistili.2010. január 31. 15:53

Gyönyörű!

kormanyossanyi(szerző)2010. január 31. 15:41

Mindenkinek, aki olvasott, nagyon szépen köszönöm!

Gadratil2010. január 31. 15:37

Hát ez valami kegyetlenül jól megfogalmazott kérdés. Gratula.

szonett2010. január 31. 15:31

Gratulálok Sanyi, gyönyörű ez a vers:)

szalaikincses2010. január 31. 13:37

Fák... kedves társaink... jó írni róluk, s felidézni illatot, érzést - emlékeket...magát a gyermeki tisztaságot, ami után már örökre vágyni fogunk...

LIne2010. január 31. 13:34

Emlékek, megszépült emlékek...
csodálatos, ahogyan írsz.

amalina2010. január 31. 13:00

''gyermekkorom tágra nyíló szemében...'' - ez nagyon szép
meg az egész...

karolyfi2010. január 31. 12:59

Szomorú költői kérdés, szépen megírva.

alberth2010. január 31. 12:53

Szép, mint mindig a versed. A nosztalgikus hangulat átjárja az ember lelkét olvasás közben.
Sok hasonlóan szép verset írjál még nekünk! :-)
Gratulálok kedves Sanyi!

Gertrude2010. január 31. 12:50

Csodálatos vers! A végén beleborzongtam!
Gratulálok! :))

uszuka2010. január 31. 12:46

Meghatóan gyönyörű!!!

CriticalGirl2010. január 31. 12:25

Gyönyörű!

janow2010. január 31. 12:01

Korosodva veszi csak észre az ember, mennyit adtak nekünk gyermekkorunk fái!
Én egy öreg orgonafán tanultam meg fára mászni, meg még kiárulunk egy kis zsebpénzt is róla a tesómmal. A másik egy ki tudja hány éves öreg patak parti nyárfa, amit nyolcan se értünk körül. Sok szép emlék színhelye...

Szépen megírtad, mint mindig. Nagy kedvenc lett.

sunil2010. január 31. 12:00

Sirnivalóan szép...-:)
Szeretettel:sunil

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom