Szerző
Mezei Marianna

Mezei Marianna

Életkor: 48 év
Népszerűség: 874 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1696 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. január 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (32)

Mezei Marianna

Az utas

Megszédült, pedig nem is volt részeg
s ahogy a villamosra kapaszkodott,
fátyolos tekintetével rám nézett,
majd egy üléshez vánszorgott, s lerogyott.

Tenyerén az idő hagyott foltot
mibe üres szatyrot szorongatott,
lába piszkos volt, cipőt nem hordott
rajta a rongy elszakadt, megkopott

pedig valaha szebb napokat látott,
míg ereje bírta sokat dolgozott,
most mégis fájdalomtól torzult arca
ahogy emlékeiben kutakodott,

és ősz haja a vállára lógott
miközben ablaknak dőlve szuszogott,
ruhája alól hasa fel-felmorgott,
fájóan követelt nem csillapodott.

Megszédült, pedig nem is volt részeg,
nem panaszkodott ő csak sóhajtozott,
hozzá levegőből hasított étket
s álmodott egy világot hol jóllakott.

Budapest, 2010. január 13.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mezeimarianna(szerző)2011. január 16. 03:47

Köszönöm szépen József és versike:))

versike2011. január 15. 23:07

Marianna kedves,

az Etesi József után találtam rá erre a versedre, 's először csodálkoztam; miért is nem jelezte nekem az új versedet a szerver?

Aztán ránéztem a dátumra, és láttam: mikor Te ezt a verset írtad, ill. beküldted, én még nem is voltam ''poetos''... De mindegy; nem ez a lényeg!

Amellett, hogy ''életszagúan'' írtál erről a nagyon súlyos társadalmi problémánkról ( igen: a Mi problémánk, mindannyiunké! ), nagyon tapintatos, de érző szavakkal tetted meg... és végig, mintha a Te szemeiddel figyeltem volna a ''rendszerváltás vesztesét''...

Érdekes, hogy éppen egy olyan ( hívő ) ember hagyta a 33. ( ''krisztusi életkor'' ) szívet, mint az előttem hozzászóló...

Megpróbálok hozzáadni én is... köszönöm, hogy így írtad meg, ilyen csendes méltósággal...!

Törölt tag2011. január 15. 21:26

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna(szerző)2010. április 27. 10:48

Köszönöm szépen jegvirag és Suttog!:))

Suttog2010. április 26. 20:39

Nagy az empátiád.....!Megfogott az írásod,Gratulálok,Rézi.

jegvirag2010. április 25. 14:20

Sajnos van akinak, ilyen a világ. Nem csak a test, de a lélek is éhezhet, mindem bajunknak ez az oka!
Gyönyörűen, egyszerűen írtál az éhezőkről, hontalanokról. Szomorú dolog, ami egyre több emberrel történik meg:(((

mezeimarianna(szerző)2010. április 4. 05:58

Köszönöm Aida és Anita!:))

T.Anita2010. április 3. 18:05

Nagyon szomorú, de szépen megírt vers. És mennyi ilyen szegény szerencsétlen van körülöttünk. Elkeserítő.

szaboaida2010. március 27. 11:37

Szomorú igazság, csodásan megrajzolva - szívhezszoló. :)Aida

mezeimarianna(szerző)2010. március 22. 04:44

Köszönöm Hadeck és Aladár!:))

Schmidt_Aladar2010. március 21. 18:59

Az utas egy ország...Messzire vezet ez a vers, több környezetben is aktuális! Gratulálok, jól megfogtad!

Hadeck2010. március 15. 13:15

Nagyszerű amikor az ember, egyből tudja vizualizálni amit olvas!Ez a vers, nekem ezért tetszik!Az utolsó két sor a legütősebb...

mezeimarianna(szerző)2010. február 17. 16:50

Köszönöm nemojano:)

nemojano2010. február 17. 14:08

''Tenyerén az idő hagyott foltot'' Huh, de szép kép! Ilyeneket, minél többett!

mezeimarianna(szerző)2010. február 13. 18:49

Köszönöm szavaid irienne!!

irienne2010. február 13. 18:46

Bárki is volt e szegény megfáradt lélek, remélem, még utolsó méltósága az övé lehetett.
--

elgondolkodtató...

mezeimarianna(szerző)2010. február 13. 03:27

Köszönöm!:)

mezeimarianna(szerző)2010. február 7. 04:01

Köszönöm Éva!:)Sok, túl sok...

Bene_Eva2010. február 6. 17:00

Szívszorító versed nagyon megfogott!
kedves Marianna,szomorú hogy mennyi ember éhezik és szegényesen,alúltápláltan,rongyosan élik az életük!:(((
Versedhez őszintén gratulálok!

mezeimarianna(szerző)2010. február 6. 04:45

:))Köszönöm fender!:))Nem sokat, de eleget:)

fender2010. február 6. 04:16

Marianna mikor alszol? :) Ősanyaként vigyázod és fáradhatatlanul terelgeted a poetes lelkeket :) Amúgy nagyon szép vers... :) KissB

mezeimarianna(szerző)2010. február 4. 19:22

Nagyon köszönöm szavaidat kedves nefelejcs!:))

mezeimarianna(szerző)2010. február 4. 19:20

Köszönöm szépen legland!:))

janow2010. február 4. 13:16

Kedves László, szégyen, gyalázat, hogy nem tudok idézni, de 100 évnél nem régebbi versben láttam. Vagy József A., vagy Ady, de az is leget, hogy Nagy László. Roppant restellem, de folyamatosan keresem a példát, mihelyst rálelek, ide fogom másolni.
Maradok tisztelettel: janow, a hanyag:-)

nefelejcs2010. február 4. 11:50

Drága Marianna!
A versed - mint midig - most is nagyszerű.
A témája szívfájdító és nagyon igaz.
Valamikor divat szólam volt, hogy az ember a legnagyobb érték. Nos, ennek manapság még a nyomait is ritkán lehet fellelni. Most más a legfontosabb.
Így fordulhat elő, hogy emberek ezrei élnek kétségbeejtő, reménytelen helyzetben, s látni olyan
életképeket, amit Te is és még sokan mások tapasztalnak lépten-nyomon. Ennek nem volna szabad így lenni. Minden embernek joga van a tisztességes, emberhez méltó élethez!

legland2010. február 4. 08:54

Kedves Marianna!
Te nem utas vagy,hanem kalauzunk.Utat mutatsz nekünk.Meghatóan szép.

mezeimarianna(szerző)2010. február 3. 17:21

Köszönöm SzilágyiJudit!:)))

mezeimarianna(szerző)2010. február 3. 17:21

Köszönöm szépen szucsistvan!:)

SzilagyiJudit2010. február 3. 09:24

Fájdalmas életkép szomorú szép versben.

szucsistvan2010. február 3. 07:54

tényleg szépet írtál Marianna

mezeimarianna(szerző)2010. február 2. 20:22

Köszönöm Alyz!:)

mezeimarianna(szerző)2010. február 2. 20:21

Köszönöm titoka!:)

Alyz2010. február 2. 19:09

Fájdalmas vers, az igazság még fájdalmasabb:
Mi, mindannyian tehetünk róla, hogy idáig jutottunk!

titoka2010. február 2. 11:01

jaaj...Marianna. Megint, mint mindig:libabőr. Nagyon jól csinálod. Remek vers. Gratulálok!!

mezeimarianna(szerző)2010. február 2. 06:00

Köszönöm Elf!:)

mezeimarianna(szerző)2010. február 2. 05:14

Köszönöm szavais kedves Kata/Bibi:)/!:))

mezeimarianna(szerző)2010. február 2. 05:13

Köszönöm Etka és jomolnár!:))

mezeimarianna(szerző)2010. február 2. 05:12

Sajnálom Gabe és köszönöm!:)

mezeimarianna(szerző)2010. február 2. 05:11

Köszönöm kormányossanyi!:)

Törölt tag2010. február 1. 21:06

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna(szerző)2010. február 1. 15:51

Köszönöm nektarin!:))

19702010. február 1. 14:25

Szomorú téma és szívfájdító vers!
Igen,egyre több ember van,akinek így kell élnie...lassan kirekesztetté válnak.Többször említettem,hogy munkámból adódóan sok hajléktalannal beszélgetek,s tudom milyen hálásak nem csak az ételért,vagy egy kis pénzért,hanem a jó szóért is,ha csak picit is figyelünk rájuk.
Azt hiszem értem,hogy ezt meg kellett írnod...

jomolnar2010. február 1. 12:59

Szomorú történet, de ez a valóság sajnos. Szépen taglalod a megrázó történetet.

Etka2010. február 1. 11:42

Mariannkám, versed meghatott...
ölellek:)

Törölt tag2010. február 1. 09:01

Törölt hozzászólás.

kormanyossanyi2010. február 1. 08:41

Szomorú...

Somogyianziksz2010. február 1. 08:30

Helyesen: alkalmazásuk. JL

Somogyianziksz2010. február 1. 08:29

Kedves janow, mivel figyeled a hozzászólásaidhoz fűzött hozzászólásokat, bátran válaszolhatok itt a mibe/miben kérdéséről. Sokan elbagatellizálják ezt, én nem, van egy hibátlan szerkezetű nyelvünk, mely világosan meghatározza a két rag használatát, sem tudatlanságból, sem pongyolaságból nem engedhető meg téves alkalmazásukat. Sokan ezt a műveletlenség egyik jelének tartják, hasonlóan például a -nák, -nék ragokkal kapcsolatban elkövetett hibákhoz, részemről ilyen élesen nem fogalmaznék, de tudatosan vállalom pontos használatukat és mások hibáinak (függetlenül a személytől) kijavítását.
A klasszikusok ilyen jellegű eltérő raghasználata nem az irodalmi nyelv téves alkalmazásának kérdéskörébe tartozik. Kevesen tudják, hogy bár az első - latin nyelvű - magyar nyelvtan (Grammatica Hungarolatina) Sylvester műveként már 1539-ben Sárváron kiadásra kerül, mégis a mai értelemben vett szerkesztett nyelvtankönyveink alig több mint száz évesek, tehát szabályainak számonkérése korábbi idők viszonylatában nevetséges lenne.
Összegezve: adott a nyelvünk, mára már - ebben a tekintetben rögzült - szabállyal, amit mindenképpen követnünk kell. Azokban az esetekben pedig, amikor bármilyen okból el kívánunk ettől térni, ott van az aposztróf (hiányjel) lehetősége, tehát a megengedhető: miben, mibe' - de itt, ebben a versben semmiesetre sem: mibe. JL

nektarin2010. február 1. 05:32

Kedves Maya! Szépen ábrázoltad azt, amiről sokan nem akarnak tudomást venni: a mély szegénységet. Gratulálok!

mezeimarianna(szerző)2010. február 1. 04:53

Köszönöm janow,hiba ide vagy oda jobb a békesség:))Hogy versem idekerült azt neked is koszönhetem,mert segítő lényed a hibát észrevette,köszönöm szavaidat,jól látsz!:)

mezeimarianna(szerző)2010. február 1. 04:49

Köszönöm Gertrúd!:))

mezeimarianna(szerző)2010. február 1. 04:49

Köszönöm ZOLA!:))

mezeimarianna(szerző)2010. február 1. 03:02

Köszönöm Zoltán:))

mezeimarianna(szerző)2010. február 1. 03:00

Köszönöm szumi!:))

janow2010. február 1. 00:10

A téma szomorú, az viszont örvendetes, hogy látóköröd(úgy értem a költői) egyre tágul és újabb témákat is megközelítesz. Remekül megoldottad, felrázóak a képek és a vers túlmutat az egyszerű leíráson: ''pedig valaha szebb napokat látott'' itt már kényszeríted az olvasót, hogy belegondoljon - vajon hogy jutott erre a sorsra? És ezzel már rá is irányítottad a figyelmet a legégetőbb társadalmi problémákra. Mert itt nem csak a hajléktalan az ''utas'', hanem az egész ország, nemzet.

A befejezés rettentő erős, így kell ezt. A ''mibe'' nem hiba. Legalábbis versben. Klasszikusoknál is sűrűn előfordul és még csak nem is tesznek aposzrófot. Ha úgy érzed, hogy a ritmika, dallam így kívánja, hagyd úgy nyugodtan. (szerintem is jobb így)
Jobban zavar ebben a strófában a ragrímek torlódása. Viszont olyan erős épeket használsz itt, hogy ezek feledtetik, ill elvonják róluk a figyelmet.

Mindent összevetve szerintem így jó, ahogy van, remekül megírtad. Gratulálok.

Törölt tag2010. január 31. 22:05

Törölt hozzászólás.

Gertrude2010. január 31. 22:01

Szívszorító!
A vershez gratulálok, Marianna! :))

zoltan.horvath2010. január 31. 21:12

Életkép.
Olvastam a blogodban is,bár ha jól emlékszem ott néma csendet hagytam csak utána.
Ebből is látszik mi minden megihlethet egy a világra hogy trendi kifejezéssel éljek ''szenzitív'' embert.
A költészet és a költemények kiszámíthatatlanok.Nekünk, olvasók szerencséjére.Ettől is olyan izgalmasak.
Ismét jól éreztem magam nálad ennek az üdének ugyan nem nevezhető de megindító pillanaton.

Zoli :)

szumi2010. január 31. 21:07

Nagyon megkapó.Nem írom,hogy szép,mert a szegénység nem az. :-(
Sajnos egyre több ilyen emberkét látni az utcákon.
Nekem is van egy ilyen emberkém...(Hajléktalanul)
Ha van kedved,olvasd el.
Szeretem a verseidet.

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 20:50

Köszönöm toll!:))

toll2010. január 31. 20:40

Kemény.

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 20:27

Shipak én köszönöm neked!:)

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 20:27

Igazad van JL!:)Így gondoltam:mibe'...köszönöm,hogy szóltál,kérem majd a javítást:)

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 20:25

Köszönöm szederfalu,dagi és Korin!:)))

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 20:24

Köszönöm Vitorla!:)

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 20:24

Köszönöm Ági és Csongor!:))

Shipak2010. január 31. 20:05

Amikor megállok egy kereszteződésnél és kinyújtott kezet látok, adok ha van, és hálát adok az égnek, hogy nem én állok ott.
Sokszor megszakad a szív, hogy nem tud eleget segítnei.

Maya, remekeltél, újra.
Köszönöm.

Somogyianziksz2010. január 31. 19:55

A nyelvtan nyelvtan marad, bárki is használja, tehát: miben. Jl

Korin2010. január 31. 17:54

Mariann ez gyönyörű vers, és 6sajnos/ fájdalmasan igaz sorok.
Manapság sok ilyen embert látni, nyomorultul kirekesztve.
Ki jobb napokat élt, de most megveti a társadalom.
Szeretettel,Korin

dagi2010. január 31. 17:46

sajnos az a világ amiben élünk! nagyon szép vers!!

szederfalu2010. január 31. 17:36

hű ez de szomorú...

Törölt tag2010. január 31. 16:57

Törölt hozzászólás.

mcsongor2010. január 31. 16:35

kiváló sorok szép lefestés

hamoriagi2010. január 31. 16:17

Felkavaró kép, de meg kellett jelenítened, és ezt ezúton is őszinte szívvel tetted. Gratulálok!

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 16:10

Köszönöm kistili és zanami!:))

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 16:09

Bizony,köszönöm csekepeter!:))

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 16:09

Köszönöm Laci!:)

Törölt tag2010. január 31. 16:03

Törölt hozzászólás.

kistili.2010. január 31. 15:55

'' s álmodott egy világot hol jóllakott. ''

Szívet facsaró!

csekepeter2010. január 31. 15:37

Azon a járaton sok az utas! Nem tudhatjuk, hogy mikor vesz fel minket is az a villamos, de addig is úgy kell megélni minden pillanatot, mintha az utolsó volna. :)

l.vizeli2010. január 31. 15:36

Mariann ! ilyenkor jutattod eszembe : Lám, a lelki fájdalom nem is igazi fájdalom........ Laci

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 15:08

Köszönöm irenke,hogy így látod!:))

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 15:08

Köszönöm Line és ZETA szavaitokat!!:))

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 15:07

Köszönöm Albert és amalina:))

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 15:06

Köszönöm uszuka és Zsófi!:))

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 15:05

Kedves szavaid köszönöm sunil!:))

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 15:04

Köszönöm golzo21 és ermi-enigma!:))

irenke2010. január 31. 14:46

''Az utas'' nem is sejthette,hogy azon az úton..
a Mi szivünk a végállomás.
A Te jóvoltodból kedves Marianna!

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 14:25

Köszönöm szépen Muzsi Levente!:)

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 14:24

Bizony így van Levente,köszönöm szaaidat!:))

mezeimarianna(szerző)2010. január 31. 14:22

Köszönöm kyri és arianne!:))

ZETA2010. január 31. 13:44

Kedves Marianna!
A világban nem terem mindenkinek virág. A sors kegyetlen fintora, hogy nincs mindenkinek otthona ahol kénelenie. Hontalanok, nyomtalanok. Süket vagyok és vak mégse szólhatok. Mindenki tehetetlen és lehetetlen. Mit thet az ember törvényt hoz az állatok védelmére, node az ember? nem állat azt sose szánnyad. Törvény nincs mitmondjak, ez van!!!

LIne2010. január 31. 13:38

Szomorú, hogy van ilyen élet, de van sajnos.
Maya, igaz ecsettel festetted a szenvedést.

amalina2010. január 31. 13:06

Igaz vers. Sajnos.

alberth2010. január 31. 13:01

Kedves Mária!
Sajnos sokszor az ilyen emberek nem is olyan öregek. Csak a körülmények vénítenek évtizedeket rajtuk néhány hajléktalan év alatt. Könnyű oda csúszni, de nehéz megkapaszkodni. Mi sokszor érzünk lelkiismeretfurdalást, ha szembe jön egy hajléktalan, pedig lassan már az átlagember is nyomorog. De akik fölöznek és irányítanak, vajon mindent megtesznek az önhibájukon kívül tönkrement embertársaikért?
Gratulálok szomorúan szép, elgondolkodtató versedhez!
Alberth

karolyfi2010. január 31. 12:57

Szépen leírtad. Gratulálok.
:-)

uszuka2010. január 31. 12:49

Szomorú,de szép, igaz versedhez szívből gratulálok!!!

sunil2010. január 31. 12:20

Nyomot hagyott lelked finom rostáján , kedves Marianna, de lám a jóvoltodból nem hullott át rajta;
Képét megőrizted és elhoztad nekünk, hogy vele álmodhassunk egy szebb világot, ahol legalább a lelkünk jól lakik.
Köszönöm Neked, ezt a keserédes, könnyes utazást. Szép volt az út, a versed.-:)
Szeretettel:sunil

Törölt tag2010. január 31. 12:01

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. január 31. 12:00

Törölt hozzászólás.

golzo212010. január 31. 11:14

Ez így van ...
A minap is pont ahogy megyek busszal és egy öreget látok aludni az egyik székben a kezében a kis motyójával ...
Szomorú de igen csak ez a valóság hogy ...

''pedig valaha szebb napokat látott,
míg ereje bírta sokat dolgozott,
most mégis fájdalomtól torzult arca
ahogy emlékeiben kutakodott,,

Muzsilevente2010. január 31. 10:38

Szerintem a legfobb almodozni,ha ezt meg mindig meg tudjuk csinalni hat akkor meg emberek vagyunk.

gratulalok versedhez marianna
baratsaggal levente

meszeletra2010. január 31. 10:25

Bizony,sokan vannak,vagyunk,akik ilyen rongyosan,ágrólszakadtan, blattolva utazunk céltalanul a vágy villamosán.És csak az álmaink szintjén tudjuk megteremteni magunknak azt a bizonyos jobb világot.Mert ha már egyszer beszálltunk,nincs többé kiszállás.Robog velünk a jelen a kilátástalan jövő felé.De az álmok napfényes útján jó olykor visszabaktatni a múltba,amikor még...

Törölt tag2010. január 31. 10:23

Törölt hozzászólás.

kyri2010. január 31. 10:22

Szomorú amiről írsz, de sajnos a valóság.
Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom