Szerző

Lupó Sándor

Életkor: 28 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 648 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. február 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Lupó Sándor

Elhalt kiáltás

Sétálok csendben a ropogó hóban,
Mit gondolok, nem mondható el szóban...
A város sötét, a legelő kihalt,
Testembe keserűn fájdalom nyilallt.

Fehér kristályok deresítik hajamat,
Próbálják betakarni halkan bajomat.
Lábaim alól szerteszéjjel szállanak,
Hogy lé(p)temről eképp nyommá váljanak.

Lassú ütemek zúgnak a fülemben,
Gomolygó füst száll fel csak üres kezemben.
Nem érzem meleged többé az öledben.
Nem látom arcomat halványan szemedben.

A város kihalt. A legelő sötét.
Szívem sebein cserélem a kötést.
A messzi határt beborítja a hó,
Egy szó visszhangzik a távolban: hahó!

2010. február 6.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


petrusci2010. március 4. 21:09

kicsit megkönnyeztem. nagyon szép és szomorú..

mezeimarianna2010. február 25. 04:39

Az utolsó soron picit változtatnék,de így is szép nekem versed...Gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom