Szerző
Vers

A verset eddig 515 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.


Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Lánczky Sándor

A tünde

A magas fűben tértem magamhoz
a vértem sérült, hogyan történt nem tudom
mellkastájon kéttenyérnyi égett szélű rés
egy élőlény bennem önálló életre kél.

Befészkelte magát kiirthatatlanul
rágja belém magát megállíthatatlanul
létezik a gyógymód de én azt nem akarom
felejteni azt végképp nem akarok.

Mikor a hold fénye átsejlik a ködön
a hideg szél fúj a fák között
a tűz fénye a tisztást ragyogja be
ahol a fémlény őrzi a tüzet.

Hallottam a szíved hangját éreztem vágyaid
hallottam hangod, gyémánt tisztasággal csillogott
azután magadhoz húztál, varázslatos kép
azután a földre kerültem már emlékszem.

Átégetett vértben de csodálatos emlékekkel
ne fázzon a kis élőlény legyen meleg
bár az utóbbi időben kicsit nyugtalan
a fémlény mellkasában jó helye van.

Csendes fészek, a fémlény melegen tartja a helyet
tenyerét a résre tapasztja, csak azért, hogy a hő ne szökjön el
a kis lény az élő húst tépi szaggatja
belül mint finom bársony kényelemben van, de nyugtalan.

Amit lerombol az idővel újraterem
mint Prometheusz mája, elpusztítani nem lehet
legyen boldog, ragyogjon, felizzítja a vértet
a fényes ragyogás a nap fényén is túltesz.

A tündér szívében felhasadt fájdalom
izzó lávaként folyik le az ágyamon
sírna, hogy égető lelkében
a fájdalmas emlékek tűnjenek sebtében.

A törékeny tündét magamhoz szorítom
zokogás rázza testét, hagyom hadd sírjon
melegítem fűtöm izzón ragyogok
még ha a tisztás pokollá is változik, nekem az az otthon.

Ahogy a tündér a szerelmes szavakat súgja
a fémlény nem érzi magát becsapva
nem is fogja soha, mert nem akarja
emelt fővel dugja fejét a hurokba.

Tudja a vár amit felépített
bármikor porfelhőt kavarva összedőlhet
kit érdekelnek az omladozó homlokzatok
ha kell rettenthetetlenként temetik maguk alá a romok.

Tudja a tündérnek hányatott volt a sorsa
mindent megtesz, hogy a bánatot elmulassza
még ha lávaként folyik le az ágyáról a felhasadt fájdalom
puszta kézzel zárja el a sebet, csak, hogy gyógyuljon.

Segít ahogy tud az ujjá éledésben
fűti melegíti a hideg estéken
nem lehetett könnyű döntés, de meghozta. A tünde otthagyta.
A fémlény egyedül maradt a tisztáson a tűz kialudva.

A mellkasába égetett seb szép lassan beheged
szeme sarkában elmorzsol egy könnycseppet
nem lehet visszatartani azt aki elmenne
a nagymacskává változott tünde belesimult a sötétbe.

De egyszer csak felvirradhat az a nap
a semmiből felbukkan a rég várt alak
a hamuban pislákolhat néhány parázsdarab
tűzre dobva a lángok újra felcsaphatnak.

Épen vagy karcosan, izzóan ragyogva
vagy a tenyeremben parazsat tartva
hidegtől vagy a melegtől reszketve
a nyugalmat vagy a veszélyt keresve.

Ha fehér kesztyűt akartam volna húzni, sosem fogok bele
együtt sírok vagy együtt nevetek veled
oszd meg velem a fájdalmad, ha így neked könnyebb lehet
elbírom, nekem nemes a teher.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2010. október 30. 21:29

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom