Szerző

Madai Katalin

Életkor: 62 év
Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 924 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Madai Katalin

Elhalt a remény...

Mit elviseltem fájdalmas napokon,
Ma már kibírom, nem válok puhává!
Gyötörhetsz, bánthatsz, fáradó öröklét,
A "Sors keze" így mutatja öklét.

A "Sors" keményedik, de él a dac,
Halott a lét, ha egyedül maradsz!
Nekem már nincs hitem, se akaratom,
Csak a közönytől égetett bú-e "Rút világon"...!

Már nem imádkozom, most hallgatok...
Keresem a múltban történt okot!
Bár... kezem közt a boldogság átfolyt,
Őnmagamban folytom el a "sikolyt"!

Nem jön hang a torkomból, hogy üvöltsek,
Kiszáradt szememből, nem folynak könnyek.
Elhalt a "Remény" szívemben itt bent,
Csak a kínt érzem, a Kínt, mi fáj... idelent!

2009.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2010. április 24. 22:04

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. április 20. 12:43

Törölt hozzászólás.

M.Katalin(szerző)2010. április 20. 07:52

Kedves Levente!
Köszönöm,hogy ilyen gyorsan reagáltál!Bíztatásod,mindenképpen kedves a szívemnek.Tudod,örök harcosnak születtem.Makacs vagyok és konok,az igazságtalanságot nehezen tűröm el,ezért küzdelmem,szinte végtelen.Persze,hogy az életösztön,mást diktál,de a pillanatnyi érzéseknek,szabad utat engedek.Őszinte embernek vallom magam,tehát a verseim is őszinték,azt hiszem sokak számára érthető,nem elvont,nem csak a képi ábrázolásra törekvő sorokat írok,hanem a kemény valóság,ilyen-olyan megnyilvánulásait próbálom érzékeltetni.Szeretném a realista-lírát,teljes egészében elsajátítani,mert szerintem az egyéniségemhez ez áll legközelebb.Igaz,hogy a reál érdeklődés,egálban van a humán értékrendemmel,de a száraz valóságból,mint egy mentsvárba menekülök,ha pihenésre vágyom,és ez az irodalom,a költészet,a zene,és a világ ezer szépsége,mi körül vesz.
Köszönöm,hogy érdemesnek tartottad versem,és ilyen hosszan beszélgettünk egymással.Nekem mindenképp hasznos volt ez az eszmecsere.Köszönöm!
Szeretettel:Kati.
Ja! Majd elfelejtettem. Azért,nem csak ez az életérzés jellemzi létemet,nézd meg a többi verset is ,ha van rá időd,és kedved.

meszeletra2010. április 20. 07:08

Sajnálom,kedves Katalin,hogy versedhez az indítékot az élet szolgáltatta!Természetesen voltam már magam is ilyen helyzetben, nem is egyszer, de a remény mindig hű társam maradt,sosem vesztettem el,hanem mindig belekapaszkodtam mint amolyan virtuális mentőövbe; és érdekes módon mindig erőt adott,hogy a hullámvölgyből átlendülhessek a hullámhegy tetejére.Tudod,az élniakarás belénk ''programozott'' ősi ösztöne erősebb kell legyen minden lefelé húzó és sárba rántó erőnél.És a reményből merített hit megmutatja nekünk azt a halványan pislákoló fénysugarat az alagút végén;a helyes irányt,amely majd kivezet bennünket a legszorongatottabb és legkilátástalanabb helyzetekből is.Kívánom Neked is,hogy a remény által hitet tudj meríteni,és majd megtapasztalod magad is,hogy a hit nagy dolgokra képes.Az történik veled,amelyben megingathatatlanul hiszel.Tisztelettel: Levente

M.Katalin(szerző)2010. április 20. 06:31

Kedves bknight!
Köszönöm,hogy olvastad versem.Talán ismerjük egymást,hogy a verseim fejlődését említed?Az adatlapodról nem derült ki semmi,tehát nem tudom ,hogy kit is takar a betűkód!
Üdvözlettel:Kati

M.Katalin(szerző)2010. április 20. 06:22

Kedves Levente!
Köszönöm a hozzászólásod,és az építő kritikát!A vers címe,szerintem nem túlzás,még,ha múlt időben is íródott.Nem szokásom megmagyarázni a verseimet,de nincs titkolnivalóm,tehát megteszem.
Azon emberek közé tartozom,akiknek a folytonos harc,határozza meg az életük.Fizikai,mentális,egzisztenciális veszteséggel küzd,nap-mint nap.Egyikből,még ki sem lábalsz,jön a következő csapás.Nem tudom,voltál-e már olyan helyzetben,amikor úgy érezted,hogy a hullámok összecsapnak a fejed felett,és már nem akarsz a felszínre kerülni,mert megüresedtél,belefáradtál a küzdelembe?Nos velem ez történt,és egy ilyen hullámvölgyben rekedt ember sorait olvashatod.Természetesen a helyesírás,alapszabály,jobban fogok figyelni.Az idézőjelek használatáról,pedig Ross-Satyrnak elmondtam a magyarázatot,nem szeretném ismételni magam.Ígérem,amint lehet lejavíttatom,és a továbbiakban,észrevételeiteket kamatoztatom.Köszönöm,hogy időt szántál rám,és jobbító szándékod kinyilvánítottad!
Üdvözlettel:Kati

Törölt tag2010. április 19. 21:27

Törölt hozzászólás.

Ross2010. április 19. 16:21

Bocs, Katalin, hogy egy kommentre reagálok:

Kedves Levente, a megerősítést köszönöm; amit eltérésnek vélsz, az félreértésből fakadhat, mert a 11:46:42 hozzászólásomban én is az ''elfolyt - elfojt'' elírásra utaltam.

meszeletra2010. április 19. 15:09

Kedves Katalin!Nem tudom,milyen lelki válság késztetett arra,hogy épp ezt a címet add a versednek,így: múlt időben.Lehet,hogy tényleg ennyire drámai a helyzet nálad,de az is meglehet,hogy csak el van kissé túlozva - ez esetben pedig indokolatlan az ''elhalt'' ige használata,ugyanis amíg él az ember,mindig remél.És ha már a remény elveszett,csak egy vesztenivalója van hátra: az élete.Én nagyon remélem,hogy azért nem akkora a baj,hanem csak költői túlzásokba estél.Engedelmeddel szólnék néhány szót a versről is.Ross-Satyrhoz csatlakozva,a kezdő mondat valóban nélkülözi az ellentétet,hiszen az két azonos ''előjelű'' tagmondatból tevődik össze:''Mit elviseltem fájdalmas napokon, ma már kibírom...''Mintha azt mondanád,hogy: amit ki nem állhattam régen,ma már utálom.Egy tipp a helyesbítésre: Mit nehezen viseltem egykoron,ma már kibírom...Én nemcsak hogy az idézőjelek használatát tartom indokolatlannak a versedben,hanem a kiemelni kívánt közönséges szavaknak (sors,remény,kín) a nagy kezdőbetűs alakját is.A versnek más eszközei vannak a kiemelésre,a hansúlyozásra. Ross-Satyrral azonban vitatkoznék annyiban,hogy az ''átfolyt'' helytelenül lenne írva,ugyanis az átcsorgott szinonímájaként értelmezhető.Viszont helytelen az utána következő sor ''folytom'' szava.Helyesen: fojtom.Az ''őnmagamban''-t is így írnám: önmagamban, és a kötőjelt kivenném a ''bú-e'' szószerkezetből.Hát nagyjából ennyi.Tisztelettel és jobbító szándékkal: Levente

Ross2010. április 19. 14:16

Kedves Katalin, köszönöm a kimerítő magyarázatot. Semmi akadálya annak, hogy gyakorlati javaslatot (de csakis megfontolásra szolgáló javaslatot) adjak pár apróságban. Ennek bevált módja, hogy az Adatlapodon keresztül privát üzenetben elküldök egy ilyen verziót, ha megengeded.

M.Katalin(szerző)2010. április 19. 13:19

Kedves Ross-Satyr!
Nagy örömömre szolgál,hogy méltónak találtad versem az elemzésre. Az indító két sor,tulajdonképpen,magyarázata lenne,az utolsó versszaknak,legalább is annak szántam,bár tényleg ugyanazt jelenti,és még is más.Elviselni a fájdalmat jajgatás,sírás nélkül,nagyon nehéz,erre is utalna a második sor.Az idézőjelek használata,tényleg nem indokolt,magam sem értem,hogy miért akartam ennyire kiemelni a fontos,mélyebb értelmű szavakat.Talán mentségemül szolgál,hogy a számok világában élem napjaim,és valamilyen formában belémrögződött a kiemelés fontossága.Elég nehéz feladat a reálról a humánra váltani,de pihenésképpen teszem ezt.Törekszem a jóra a szépre,s természetesen a minimális tévedésre.Lám a helyesírásomban is megláttad a hibát.Természetesen,''átfojt''lenne helyesen.Érzem szavaidból a tetszés kinyílvánításod,amit mégegyszer köszönök.Minden segítséget szívesen fogadok,tehát,ha lenne ötleted,hogy miképp javítassam a verset,hálás lennék!
Szeretettel:Kati

Ross2010. április 19. 11:46

Érdekes a versed indítása: ''Mit elviseltem... ma már kibírom...'' Az nem ugyanaz? A tartalom megjelenítése egyebekben szemléletes, kifejező.

Az idézőjelek használatát itt nem tartom indokoltnak; akkor van jogosultságuk, ha az adott fogalomnak a szokásostól eltérő értelmet kívánunk adni (pl. gúny, ellentétes jelentés). Könnyen eltéveszthető az ''elfojt'' és ''elfolyt'' írása; itt az előbbiről lehet szó. Ezek azonban könnyen javítható apróságok: a lényeg viszont, a ritmus és rímek, vitán fölül jól sikerültek; talán a nyolcadik sort lenne érdemes rövidíteni kissé.

napmadar2010. március 26. 14:15

Gratulálok versedhez, tudom, milyen a kiüresedés érzése, hál Istennek nem fenyeget ilyesmi, de voltak pillanatok, mikor éreztem ilyesmit, s elfogytak a szavaim, elfogytak a könnyeim, csak egy óriási szorítást éreztem a szívemben, pokoli volt... Ilyenkor mindig keress legalább egy embert, aki megérint! Nekem ez segít, hátha nálad is beválik. Ilyenkor a kedves szavak nem érnek semmit nálam, csak az érintések, puszik. Biztos ez a legmélyebb szeretetnyelvem, hm, hogy Neked mi, azt nem tudom.

napmadar

siskaeniko2010. március 17. 15:37

:( Kérlek, olvasd el előző versed sokszor (Élek még) mert az tele van élni akarással. Ne hagyad abba az imát kérlek. Kérj elfogadást, megnyugvást, békét. Kérj- aki kér, annak adatik. - ne felejtsd el. Nagy ölelés :)

M.Katalin(szerző)2010. március 15. 08:23

Kedves Ágnes!
Köszönöm neked is a bíztatást,és a kedves szavaid!Tudom,hogy fel kell állni,és előrenézve menni-menni,leküzdeni az akadályokat.
Szeretettel:Kati

M.Katalin(szerző)2010. március 15. 08:14

Kedves Kyri!
Igen súlyosak a szavak,de amikor írtam ezt a verset,így éreztem,így kellett leírnom.
Köszönöm kedves szavaid.
Szeretettel:Kati

Törölt tag2010. március 15. 07:41

Törölt hozzászólás.

kyri2010. március 8. 18:02

Kedves Kati! Súlyosak a szavak, mit versedben írsz. Kívánom legyen erőd és kitartásod legyőzni, amit a sors rád mért, és csillanjon meg a remény is.
Üdv. Kyri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom