Szerző
Szepes Zoltán

Szepes Zoltán

Életkor: 37 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 829 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Szepes Zoltán

Indra - A vándor útja...

Elsuhanó izzadt fák,
megtört fény, piszkos ablakok,
rozsdás kilincs, egy irányba nyíló nyikorgó ajtó,
tengernyi homoksír, talpalatnyi fűdarabok.

Emlékek egy más világból
sötét ismeretlen sarkok,
csipás szemmel csak sötét árnyak
az izzadt ismerős alakok.

Távoli templomtorony
egekbe magasztalt szent kereszt...
a pislákoló gyertyafényben,
hamvadó hévben, délben, izzó porhamv az embernek a magány,
mit isten fia, Jézus testében keres.

Síró asszonyok, jajveszékelő alkony.
Hol könnycsepp padlót mos, nem teremhet virág,
művész a sors?
A férfi már nem érez, nem is sírhat?
Erős lélek, ó sötétség gyermeke,
ó magasztos világ...
utadon Indra kísérjen tovább!

Hullámzó szavak, halk, suttogó hangok,
élesen csikorgó karmok,
megbomlott elmék szárnyalnak
denevérek, ó dicső vének
hercegei minden éjnek,
kérlek, lelkemet vigyétek...!

Szívdobbanás, lódobogás, gyermeksírás, susogás... hörgés,
halk mennydörgés,
halvány fényt elnyomva,
Megvakult vakondok a föld alatt bujdosva,
élnek...

Hát sírjon az asszony, sírjon míg teheti...
magányban, vígban, örömben,
otthon egymagában, templomban,
egy sírnál a temetőben.

De a férfi fegyvert fog, vicsorít, izzad.
Pajzsa becsület, a vért.
Lován a napba vágtat... pirkad.
Izzó, elsuhanó lombtalan fák...
ó magasztalt szent kereszt,
utadon Indra vigyázzon rád...!

2008. február

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gongoro(szerző)2011. június 8. 23:13

Köszönöm a jó véleményeket :-)

Törölt tag2011. május 24. 17:27

Törölt hozzászólás.

Etka2010. március 27. 08:09

...Hullámzó szavak, halk, suttogó hangok,
élesen csikorgó karmok,
megbomlott elmék szárnyalnak
denevérek, ó dicső vének
hercegei minden éjnek,
kérlek, lelkemet vigyétek...!
nagyon érdekes és szépk a képeid...
...nekem most ez...a leg leg..
de még olvasgatom...
Tetszett!!

legland2010. március 17. 17:37

Szép ,erőteljes,dinamikus vers.Az utolsó versszak a kedvencem.Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom