Szerző
Vers

A verset eddig 996 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Hernádi Balázs

Előtted Állok

Gyere magány! Bennem otthonra lelsz,
Vakablakot építek, azon át jöhetsz!
Legyen neked, átadom magam.
Sötétben, az egyetlen társam.

Napot akarok, végtelen nyarat!
Színeket látni mutasd magad!
Ide, idebújhatsz, gyere közelebb,
helyed az van, Neked végtelen.

Régen láttalak. Honnan jössz? Mondd!
Sokáig tart amíg gyötörsz?
Nem válaszolsz, csak vagy, s
A forróságot felváltja a fagy...

Jóban voltunk pedig, nem is értem...
helyette jöttél Te, te végtelen.
Kérsz még? Szívesen töltök,
Vajon most Ő, vagy én üvöltök?

Jó ez a bor, szerintem itteni,
Ne haragudj, elfelejtettem tölteni.

Hová tűntél? Itt vagy még? Nahát!
Ablakon át süt be a fény!
S előtted itt állok most Én.

2005. augusztus

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Any2020. október 30. 15:16

Hú, de különleges, egyedi stílusod van! Tetszik. Figyelőmmel követlek, szívvel jártam itt. üdvözlettel: Andrea

szaboirmaeva2010. április 5. 10:19

Kedves Balázs soraid elgondolkodtatóak, valószínű Te nem vagy magányos. üdv irma

zitata2010. március 28. 12:54

Tudtam,hogy ezt teszed fel :), ez nagyon jó ám. Puszillak

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom