Szerző
Vers

A verset eddig 681 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Sebesi Sütő Szandra

Ha majd újra a szemembe nézel

Téli napok szürke magányában,
Üres szívem sötét árnyékában,
Egy pénteki délutánon remény,
Remény érte el a bennem kialudt fényt.

Ez a csoda, hogy Te megjelentél,
Ahogy a Tavasz beköszöntött, s elmúlt a Tél,
Úgy lettem én szerelmes beléd,
Mikor kezed kezemhez ért.

Ilyen boldogságot, melyet okoztál nekem,
Tudnod kell mit érzek egyetlenem!
Két szó az egész, de talán ki sem kell mondanom,
Hogy csak téged szeretlek nagyon, nagyon!

S e szavakat még megsúgom ezerszer,
Hiszen ez egy örök ígéretre tesz szert.
Miközben forró csókok vágyától égsz el,
Ha majd újra a szemembe nézel.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom