Szerző
Szepes Zoltán

Szepes Zoltán

Életkor: 37 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 650 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Szepes Zoltán

Búcsúszó

Sálat fon a pók.
Ezüst hálója lágy szellőben leng
hűs kandalló alatt,
hol kéken izzik a láng,
s az elhidegült hintaszék régi álmot ringat.
S ha nem nézem, a dús por
kifakult képeim alatt sem látszik már.

Lassan billentem fel a drága öreg kapcsolót,
de az izzó is éppoly gyenge mint én magam.
Félénken villog halovány sárgán, s árnyékom
szétcsúszva vetíti a ház csupasz falára szorgosan.

Szívesen leülnék a poros székbe.
(hah... , az alatt is kikopott már a padló.)
S mint gyermekkoromban,
nyerítve vágtatna el velem a kerge kis hintaló.
De egyedül vagyok,
s a halovány fényben csak saját hangomat hallom.

Mára lelkem sivár fal,
hova fény csak hullaszín árnyékot vetít,
s a kandalló testben fakó láng a szív.
Eddig vágytam rád nagyon,
s gondoltam
szívem fűteni csak neked hagyhatom.

De ez álom volt, mely kifakultan kopott padlón hever.
S a hős lovag ki megannyiszor voltam,
szilaj paripáján, a valóság szárnyán,
csak kapud keresztjéig vágtatott.
S megsebzett angyalként tért vissza a mennyekbe,
ékes szavad hallatán.

Bár búcsúszó nem nyújt vigaszt, - látod vándor, lelkem felemeli.
- S egekbe kiáltó bűnt ezzel el nem követ,
ki sírjában nem tud nyugodtan fekszeni.
S lám, hogy megbolygatja a múltat az álom
s feledni biz` nem akar.
Elfojtott szóban halvány a tűz. (S egyre gyengül a kar.)
Nem szorítja már a reményt,
nem kapaszkodik álmok sziklafalaiba
zordon kőszirteken fent.

Csak emlékezik a múltra mit magáénak tart,
s ezzel táplálja a lángot.

S ha majd a távolban halvány fény dereng, s egy ablakban,
hűs alkonyon
meglátod újra a ragyogó ifjúságot.
Köszönetet mondj neki, majd istenhozzádot.

2008. május 4.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gongoro(szerző)2010. április 13. 14:18

Örülök hogy tetszett. Minden jót Brigi.

Dundus2010. április 12. 17:23

Teljesen odavagyok versedért,gratulálok,bámulatos lett!

gongoro(szerző)2010. március 27. 08:03

Nagyon jó olvasni... Köszönet minden dicsérő szóért.

legland2010. március 26. 16:56

Gyönyörű lett Zoli.A végére teljesen megzuhantam,búcsúzni volna kedvem.
Valami,hipnotikus erő van verseidben.

gongoro(szerző)2010. március 26. 12:56

Nagyon köszönöm. Sajnos pont ezek a gondolatok adnak szépséget és szabadságot. De ha nem éreznénk nem tudnánk mi is olyan gyönyörű a szerelemben.

Etka2010. március 26. 05:55

...s a kandalló testben fakó láng a szív. ...
...gondolataid fájnak, s átérzhetok..
Gratulálok!

mezeimarianna2010. március 26. 03:35

Nagyon szomorú vers,...Gratulálok!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom