Napsugár
Napsugaras-havas dombok mögött,
Valahol idegenek között
E testbe vidám lélek költözött.
Nem mindig a boldogság birtokolta
E könnyed napok folyamát,
Egykor a rideg magány fogta át
Derűs szellemem sorsát.
Valós lényemnek már
Hiányzott az igéző szavú lovag,
Szívemben az üresség nyögött fájdalmasat.
De most, az Ő ajka
szelíden csókomért hajol,
révedező szempárja
Lelkem mélyéig hatol.
ÉN NAPSUGÁR KEDVESEM!
Ragyogd már be ezután égboltom...
A szép napok jövését már kivárom...
Nélküled eljön a tél, s az lesz majd halálom!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!