Szerző
Vers

A verset eddig 674 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. március 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Juhász Bettina

Félek

Egy ártatlan gyermekként fekszem a réten,
Magamba nézek, hogy mitől is féltem.
Rájöttem, a halál az, amitől rettegek,
Nézem a borongós, szürke felleget.

Rád gondolok, te jársz az eszemben,
Mindig a hangod jár a fejemben.
Bele kell törődnöm, a magány megtalált,
Kegyetlen kezével a halálba ránt.

Nem hagyom magam, erősen gondolok rád,
Talán az Ámor nyila téged is eltalált.
Talán szeretsz engem, nem hagysz egyedül,
Aztán elenged, s annyit súg: "Sikerül! "

Visszatérek a rétre, de ismét a magány,
Azon tűnődök, hogy te is szeretsz talán.
Talán te is vársz rám, egy magányos réten,
Talán te is fekszel, csöndesen, szépen.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Tina24(szerző)2010. április 1. 18:14

Köszönöm szépen...:)
Egymásra találás még nem kell...:)
Ezt csak úgy írtam.:)
11 évesen nem kell még pasi...:D

Manner2010. április 1. 17:49

Tetszik a ritmusa, lendületesen lehet olvasni.

kyri2010. április 1. 11:18

Sikerüljön az egymásra találás:)
Szép a versed:)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom