Szerző
Szepes Zoltán

Szepes Zoltán

Életkor: 37 év
Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 544 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. április 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Szepes Zoltán

Hontalan dallamok

Egymagam voltam bús testbe zárva,
s zilált szavaim értetlen bolyongtak ködben elveszve.
Színtiszta ezüst hó, arany napkorong
semmiben lelte szemem szürke fényét.

Feledni kívánt napok így szállhattak el,
hamis szavak semmisségét így érhettem el,
zordon kőszirtek vitorlás ormaira csak is így emelt,
a kárpátokba fel, a kárpátokba fel.

Vissza már nem térhetek.
Szívem szakadt rongya elfagyott.
Kezem borongva markolom, hogy elérjem jégen, déren át,
...de mind hiába.
Elfordult tőlem az éjszaka sólyma, s szemben csak bagoly vár.

- Hú, te hontalan vadász, kinek hű szavára kél a szél.
Nyugatra térve vár elfojtott víg dal.
Panasz az, hú, sok éven át, hát énekelj!
Zengjen hangod!
Dalold a csillagok dalát, a csillagok dalát.

Hontalan vágyakozást szunnyadt lelkemben csak szó kelthetett,
de csend szava hív, hideg marka szorongat
lépései morajára zeng az erdő.
- Te vagy a halál? Lassan szólítasz óvatos szavakkal?
De hangod csengő, de hangod csengő.

Melletted dobol majd a vadon, ordítva kísér a tél.
Jégcsapok csepegő hangon vokált zengnek,
s zúzott szikladarabok keltenek morajt évezredeken át.
Így énekled majd a kárpátok dalát, a kárpátok dalát.

S ha a valóság eszméi lobbantják lángra
lelkem utolsó kihunyni vágyó szikráit, szavamra,
a felkelő nap legelső sugaraival égjek el,
én magam, teljes egészem kiszáradt pusztaságán.

Hát e sivár jövő lenne végzetem?
Nem hiszem,
mert álmomban dalra fakadok.

2008. június

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gongoro(szerző)2011. június 24. 10:14

Köszönöm. Hatalmas erő szabadult fel bennem mikor ezt a verset írtam, hű akartam maradni mindenhez ami igaz, szent és sérthetetlen, de minden próbálkozással csak egyre mélyebbre jutottam magamban s ahogy szinkronba került a belső és a külső világom, úgy láttam meg a hibákat, a vágyódást az érzéseimet, a leírt sorokat dőlt betűkkel a papírba vésve. Minden jót mindenkinek

Törölt tag2011. június 9. 13:49

Törölt hozzászólás.

legland2010. április 6. 13:37

Gratulálok Zoli,ez káprázatos.Mintha régmúlt idők régmúlt költője öntené ki szívét,hontalan dallamokba zárva.Nekem nagyon bejön.

gongoro(szerző)2010. április 6. 13:29

Nagyon köszönöm a tanácsot és a dícséretet. Megfogadom és megpróbálom kordában tartani a sorokat. Igaz, ilyen hordához tapasztalt juhász kell. A legjobbakat!

helszlo2010. április 5. 16:02

Rengeteg a mondanivalód, és ez nagyon impozáns. Mégis azt javasolom, tartsd kordában a soraidat. Mármint a vers szabályainak kordájában! Gratulálok. Szép vers!

Kicsikinga2010. április 5. 15:17

Nagyon szép vers!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom