Lovak
Lovak sörénye repül,
úszik a szélben
csak paták dobogása hallik,
a szívem velük száll
árnyékban és fényben.
Karcsú, barna testükről patak fakad
hullik alá a szomjas földre,
egybe forrnék velük
száguldva mindörökre.
Hallom ahogy a hídon átrobognak
ütemes hangjuk kongó űrt hagyott,
nézek utánuk elhagyottan
s ismét, csak egyedül vagyok.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Anyirka(szerző)2010. április 8. 18:21
Köszönöm a kedves szavavakat !!!
Üdvözlettel: Márta
Vallejo2010. április 8. 17:48
Kedves Márti!
Nagyon tetszett a vágyódás eme képi megjelenítése, karakteres szimbolikája.
Szép vers!!!!!
Szeretettel: Vallejo