Szerző
Ábrahám István

Ábrahám István

Életkor: 58 év
Népszerűség: 188 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 838 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. április 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (27)

Ábrahám István

Azon a reggelen

Még csillagtakaró borult a tájra,
Pillámon át lestem hálóm falára,
Melyen a setét árnyjátékot táncolt,
Hittem ily` korán felocsúdni kár volt.

Friss szellő osont be függöny résein,
Majd megpihent kicsit szobám képein,
S mint sóhaj suhant simogatta kezem,
Suttogni véltem: "Jöjj velem! Jöjj velem!"

Bűzös sikátoron kongtak lépteim,
S mélán merengtem a város fényein,
Rejtély mi űzött a kikötőn túlra,
Hol kopott bárkák ringatóztak sorra.

Nyugtalan mentem merre kíváncsi vitt,
Arra hol parti szirt mosta lábait,
Zaklatott, nem tudtam mi dolgom nekem,
De ott volt helyem azon a reggelen.

Fövenyre cseréltem jó puha ágyam,
S míg tétován a pirkadatra vártam,
Hagytam hogy a szél ingem alá bújjon,
Hagytam hogy játszin a hajamba túrjon.

E hűs érintés lett a köszöntésem,
Sós ízű csókjait még ma is érzem,
S midőn gyenge fény derengett a tájon,
Tovatűnt a homály a láthatáron.

Láttam a zsibbadtan ébredő napot,
Megmosni arcát a partra ballagott,
Lágyan mártózott kéklő óceánba,
Oly szép volt piperkőc tollászkodása.

Morajlón zenélt a zúgó messzeség,
Századokról sodort felém bús regét,
Tán hallottam a rég volt hajósait,
Védtelen lelkek félő fohászait.

Néztem az özön csipkés taréjait,
Vígan nyargalászó fehér habjait,
Amint hullámait part felé küldi,
Homokra sietve megszelídülni.

E béke képei lelkembe égtek,
Magamhoz öleltem a mindenséget,
Átkarolt az idő és a végtelen,
Ott volt a helyem azon a reggelen.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Vallejo(szerző)2010. augusztus 8. 17:22

Szinte hihetetlen, hogy régebbi verset találtál mely közel áll hozzád témája okán!
Köszönöm az olvasást!

kalitka2010. augusztus 8. 17:17

Gyönyörű...szinte ott voltam melletted! Gratulálok!
... valamikori hasonló emlékek elevenedtek meg az óceánon és partján eltöltött időszakomból...
Visszavágyom!

Etka2010. május 2. 17:16

Csodaszép ez a reggeled...is...megérintett...:-)
Olyan megnyugtató volt itt nálad, köszönöm szépen.
ölellek:)

helszlo2010. május 2. 17:03

Ehhez nincs mit tennem! Nagyon szép! Gratulálok!
Üdv: Laci

irenke2010. április 30. 09:36

''Azon a reggelen''
István kedves,most már mi is ott vagyunk Veled!
Természetesen, csak nagyon csendben,hogy meg ne zavarjuk e szerelmetes pillanat csodáját...
A felejthetetlen mindenség ölelésében!
Üdv:Irénke

purzsasattila2010. április 29. 21:59

Kedves István, azon a reggelen mi is ott lehettünk veled, köszi ezt a csodás élményt! Örülök, hogy olvashattalak, ismét csodásat írtál, de ez már nem meglepetés!
Üdv.
Attila

cedrus492010. április 29. 13:48

Gyönyörűek a képeid, kedves Vallejo!
Nagyon örülök, hogy olvashattam tőled ismét egy szép verset!

Törölt tag2010. április 29. 12:19

Törölt hozzászólás.

mezeimarianna2010. április 29. 10:38

Szép,gratulálok!!!

Ross2010. április 29. 08:45

Napfelkelte a tengerparton, magányosan átélve - olyan pillanat, amikor az ember egyrészt könnyen felismerheti önmaga parányi voltát a természethez képest, másrészt alkalma van átgondolni saját értékrendjét. Számomra az a legizgalmasabb, hogy a történet végig - sőt, a végén is túl - az álom és ébrenlét határán lebeg. A felépítés, a szerkezet, a formai eszközök szokás szerint csaknem hibátlanok.

csillogo2010. április 29. 06:20

Nagyon szép helyen talált rád a reggel! Gratulálok szép versedhez, melynek sorait - aprólékosan - szép és békés képekkel festetted! Gratulálok kedves István!
Marika

Törölt tag2010. április 28. 21:40

Törölt hozzászólás.

toll2010. április 28. 21:05

''Morajlón zenélt a zúgó messzeség,
Századokról sodort felém bús regét,
Tán hallottam a rég volt hajósait,
Védtelen lelkek félő fohászait.''
Gratilálok!
László

karolyfi2010. április 28. 20:54

Sok ilyen jó reggelt!
Szépen megírtad.
Zsófi

zsomcike2010. április 28. 19:54

Kedves István! Veled ballagtam a parton,az idő és a végtelen karján, gyönyörű kép,a nap tollászkodása igaz,mikor kékre csókolja a tengert. Köszönöm ezt a ''nyaraltatást'' nagyon tetszik, törtem is egy szívet. Szeretettel Fruzsina

kistili.2010. április 28. 19:30

'' Láttam a zsibbadtan ébredő napot,
Megmosni arcát a partra ballagott,
Lágyan mártózott kéklő óceánba,
Oly szép volt piperkőc tollászkodása.''

Nagyon-nagyon jó!

uszuka2010. április 28. 19:06

Jó volt olvasni a versed.Kikapcsolódtam egy kicsit általa.Gratulálok!!!

Kicsikinga2010. április 28. 17:40

Drága István!
Csak olvastam, és olvastam, és éreztem a sós ízt, a szemerkélő vízpermetet, és elnyújtóztam egy puha fövenyen. Írhatnék még sok oldalt, hogy mit váltott ki belőlem a versed, mert bizony megtette, de majd egyszer megírom,valamilyen történetben.
Most a köszönöm szót szeretném a gyönyörű versedért, és ezt soha nem fogom elfelejteni:
''Láttam a zsibbadtan ébredő napot,
Megmosni arcát a partra ballagott,''
Soha!

Ahogy leírtam, futott rajtam a hideg!

Schmidt_Aladar2010. április 28. 17:24

Kedves István! Örülök, hogy ma a réveden, ott voltam azon a reggelen!:) Szinte minden kép megjelent, amit festettél. Köszönöm, és gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom