Szerző
Vers

A verset eddig 485 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. április 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Kainord

Utolsó vallomás

Régóta sodródom már az éjben,
Keresvén a fényt, mi ott él mindenki szívében.

Napról-napra jártam létezések miriádját,
S láttam sok-sok csillag vakító ragyogását.

De, mit kerestem, meg nem találtam,
A ragyogásban csak délibábot láttam.

Mígnem foglyul estem, egy emberi testben,
S egy csillag fénye gyúlt énbennem.

Az idő eztán lassan telt el,
Múltak a percek, s tűntek el érzelmek.

S végre megleltem, mit oly régóta kerestem,
Mikor e keserű életet leéltem.

Lelkem fénye száguldott az éjben,
S szikrája maradt csak meg porhüvelyében.

Örültem, mikor rád leltem, s boldog voltam,
Mégis vissza kellett jönnöm csalódottan.

Hogy megfékezzem a szikrát,
Mi lelkemből megmaradt.

Hosszú ideig fékezni tudtam,
De egyre erősebb, s elpusztítani nem bírtam.

Már érzem, az idő betölti végzetem,
S álmaim szerint, hamarosan megfékezem.

Akkor végre hozzád újra elérek,
Karjaimba vehetlek,
S fejemet öledbe hajthatom.
Hangod hallván,
Szememet örök álomra hunyhatom.
Mikor megérintesz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom