Szerző
Ábrahám István

Ábrahám István

Életkor: 58 év
Népszerűség: 188 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1106 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (26)

Ábrahám István

A rebellis

Emlékeim közt halovány régi kép,
Fakón őrzi kertünk kicsiny szegletét,
Görcsös karú öreg barackfa állt ott,
Az Isten tudja tán, hány nyarat látott.

Emlékszem, ősz volt, lágyan simogató,
Bársonyos játszi fénnyel hívogató,
Gyümölcsei nem húzták ág kezeit,
Elengedte, mint anya gyermekeit.

S mint egy bolondos piktor a természet,
Ki vásznain megunta már a zöldet,
Ecsetjével szertelen táncot járva,
Okkert és vöröset fröcskölt a tájra.

Emlékszem, akkor tán néhány nap alatt
Szunnyadó rügyekből bontott szirmokat,
És tavaszt varázsolt az őszi tájba,
Kertünk éke volt ünneplő ruhája.

Izzó lomb között csillanó ékszerek,
Mint pünkösdi királyságú gyöngyszemek,
Hisz zordon óhajtotta szép bájait,
Már fagy mardosta észak határait.

Mint ki vezére a rebelliseknek,
Arcába köpött az elrendelt rendnek,
S mint ki a világnak is ellenállna,
Bizonygatva, nincs reménynek halála.

Mint barikád ifja dacoló gőggel
És szent hittel szállt szembe az idővel,
Nem bánta, miként lesz sorsa mostoha,
Akkor övé volt a lázadás joga.

Hogy mi végre e tagadott alázat,
Tán negyven évet várt a magyarázat,
Mintha mása lennék az öreg fának,
S virágai most bennem fakadnának!

Íratta vélem a visszanyert hit és remény.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


manco2010. július 25. 18:37

Remek, képekben fogalmaztál. Minden látható, érezhető.
Gratulálok: Margó

Kiida2010. június 9. 22:58

Nagyon érdekes vers! Megfogott! Irigyellek, hogy ilyen természetesen alkotsz rímeket!:)
Szeretettel: Judit

Vallejo(szerző)2010. május 17. 06:53

Fogadjátok hálámat, mely megkésve is őszinte!

zsomcike2010. május 15. 21:20

Kedves István! Az idővel dacolunk mindannyian,és ha így van, az már maga a rebellió. Ez adja a reményt, a hitet, és persze a szeretet. Nekem ezt írtad a versben. Kemény küzdelem, de megéri. Gratulálok szeretettel, Fruzsina

Edo2010. május 14. 18:52

Igazi költő vagy..:)

Justice2010. május 13. 13:38

Szia István! Remek képek. Tavaszi megújhodó virágzásod, kívánom szép termést hozzon. :-) Baráti üdvözlettel: János

abirta2010. május 9. 11:32

Igen remekmű, gratulálok.

Vallejo(szerző)2010. május 8. 21:56

Ez a bejegyzés telefonon történt diktálás útján kerül megírásra!
Köszönöm valamennyi idelátogató olvasónak és hozzászólónak az érdeklődését. Sajnos nem vagyok NET közelben, de ígérem Nektek, rövidesen kiköszörülöm a csorbát és ellátogatok mindenkihez, hogy elolvashassam a legújabb verseit melyekről lecsúsztam. Kérem a megértéseteket.
Szeretettel küldtem a fenti sorokat!
Vallejo

Zebike2010. május 8. 05:08

Látom van még mit tanulnom, Gratulálok e remekműhöz.

szzs2010. május 6. 23:20

Kedves István!
Gyönyörűen megszerkesztett, páratlanul szép képekkel fogalmaztad meg a mondanivalót. Visszanyert hitedhez méltóak. Az utolsó versszak egyszerűen megható. Ez költészet!

manco2010. május 6. 21:39

Ez a vers gyönyörű, látom magam előtt a csegei házunkat, magamat , édesanyámat.
Fáj és mégis szeretem, mert megérint, hazarepit, emlékeztet a gyermekkoromra.
Köszönöm neked: Rózsa Margó

Xgildi2010. május 6. 10:36

Gyönyörű vers az összes képi kiválóságaival! Minden versszaka megtartotta egyenként a különleges és nemes harmóniát, ahogyan fa sorsában ábrázoltad az önmagadét. (Ha az ember tud összekapcsolódni a természettel, elismeri, hogy nem független attól...) Őszinte elismerésem!

Törölt tag2010. május 5. 21:11

Törölt hozzászólás.

Livi842010. május 5. 20:54

Nagyon szép, érzékletes vers és tetszik a mondanivalója is, kifejezetten tetszik még, hogy nagyon szép a folyamat és az érzések leírása, egy csodás hasonlatban levezetve, ahogy legalábbis én értelmeztem és remélem nem értettelek félre...
Szeretettel: Lívia

Hevocka2010. május 5. 10:21

Tetszik a színes leírásod, gondolatod... átérzésed.

csillogo2010. május 5. 08:13

Nagyon szép vers!
''S öreg fának virágai most bennem fakadnának!''
Gratulálok! Nagyon szép hitvallás az értékről, Hitről, amit újra visszanyertél!

BZ2010. május 5. 05:01

Az mindenképpen érzékelhető és pozitív, hogy költészetet szeretnél művelni s eme egy-egy versszakot alkotó mondatok között akadnak biztató és eltalált dolgok. S ha már ezek adottak, akkor a helyedben én nem hódolnék be a ragrímeknek, mert amennyi élvezetet nyújtanak a képek, annyit vesznek el a helyenkénti sorvégek. Ha ezek nem akasztanák meg az ínyenc olvasót, akkor olyanokon sem gondolkodna el, hogy pl. egy ecsettel miként lehet fröcskölni. Az utolsó versszak a szerző közlési szempontjából bizonyára fontos, de az utolsó előttit sokkal hatásosabb, erőteljesebb befejezésnek érezném. Furcsa lesz, amit mondok, de kicsit úgy vélem, hogy a természet és a költő egyszerre való jelenléte sok ennek a versnek - na, de az a tiszta magánvéleményem. Azzal tudnám indokolni, hogy gyakorlatilag a két ''emlékszem''-mel kisajátítod magadnak az emléket, ezáltal az olvasó nem érzi annyira sajátjának azt. Pedig nagyobb elánnal bele tudná élni magát a hitelesen és elég részletesen vázolt képekbe, amik annak ellenére tűnnek aprólékosnak, hogy az első sorban a ''halovány'' és ''fakó'' jelzők nem ilyen folytatásra utalnak. A ''barrikád'' véleményem szerint egy ''r''-rel helyes, bár sokan esnek ebbe a ''hibába''. Azért írok hibát, mert a HSZSZ-ben nem szerepel ebben a formában. Ennyi jutott eszembe. Gratulálok!

BZ

kistili.2010. május 4. 23:05

Mesterien bánik a szavakkal,gratulálok!

Törölt tag2010. május 4. 22:51

Törölt hozzászólás.

helszlo2010. május 4. 20:50

Kedves István Barátom! Ez gyönyörű! Nincs is mit hozzátenni. Ha ilyen az a rebellió, amiben ''mása vagy'' az öreg fának, akkor csak hadd jöjjön, mindannyiunk gyönyörűségére! Üdv: Laci

Black2010. május 4. 20:39

Üdv István! mit tegyek ide? nem szoktam bejelenteni, mert már unalmas ..nekem ..de ..most neked tényleg szívet a kosárba..! ez nekem ehen...! :) üdv..!

cedrus492010. május 4. 20:28

Kedves István!
Most szeretnék olyan ékesen szólni, ahogy Te tudsz méltatni másokat, mások verseit...!
Nem versenyzek veled..vesztenék...de szívemből szólok, csodálatos a természeti kép amit megfestettél, ahogy megfestetted!
A szavak akvarelljével alkoss még nagyon sok ilyet!
Elvittem..szeretettel:Zsanett

uszuka2010. május 4. 20:23

Nagyon szép lett,gratulálok!!!

Ross2010. május 4. 20:19

Akár valóban megtörtént a természet egy kis darabjának lázadása, akár nem, mindenképpen életszerű alapul szolgált a saját életedben bekövetkezett, talán már nem is várt fordulathoz. Megérlelvén gyümölcseidet nem a lélegző leveleidet hullajtottad el, hanem a szunnyadó rügyeid, egy mindent legyűrő energiaforrás hatására, ismét virággá nyíltak. Óvd őket!

amalina2010. május 4. 20:06

Gratulálok István, szép költemény!

Kicsikinga2010. május 4. 19:55


Drága István!

''nincs reménynek halála. ''

Vissza jöttem, és újból elolvastam, és még fogom is szép reményekkel!

Kicsikinga2010. május 4. 19:53

Csoda szép, és sokat mondó!!

stapi2010. május 4. 19:43

István, nagyot alkottál! Lenyűgöznek a hasonlatok, metaforák. S hogy önmagad is az idővel, faggyal, időjárással is szembeszálló barackfához hasonlítod, az zseniális! (Az utóiratod is tetszik!) Gratulálok!

gota2010. május 4. 19:22

Nagyon szép, gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom