Szántai János

Tartozom Neked

Eddig volt a csend éve, a garázs,
Aztán jött a megváltó Angyal és vele az a varázs,
Melyre legbelül már ezer éve vágyom.
Azt hittem megtaláltam, s lesz igazi párom,
Kihez örökké tartozom.

Tudtam újra őszintén szeretni,
Múltam sok bánatát, a kórt, a bajokat feledni.
Persze gyarló vagyok, s sokszor vétek hibát,
Ennek ellenére is szóróm a kritikát.
Igen, tartozom Neked.

Tartozom Neked őszinte szóval,
Tettekkel, öleléssel, csókkal, minden földi jóval.
De hidd el, felírtam, így éltem már régen.
Reggel, mikor felnéztem, ott láttam az égen.
Igen, hozzám tartozott.

Tartozom magamnak érző szívvel.
Aki elfogad illatommal, a bőröm ízével.
Ki felnéz rám, ki szeret, ki boldog velem,
Ki nem segít és vár csak élvezi életem.
Igen, tartozom magamnak.

Igen tartozom Neked s magamnak,
Mint a lágy hajnali eső a kis hegyi pataknak.
Táplálnom kell mindent mi fontos itt belül,
S már termelek, hidd el, de érzem nagy még az űr.
Tartozom nekünk

Jó volt énekelni, s nevetni,
A teremtőt emlegetve nagyokat szeretkezni.
Sajnálom, hogy feladtad, nem bírtad tovább
Míg leporlom magamról a problémák porát.
Jó volt tartozni hozzád.

Tartozom Neked egy edénykével,
Melyet drága vérem vert le kis apró kezeivel.
Tudok mindenről, az idő volt kevés
Hiányzol nagyon és most írni is szenvedés.
Összetartoztunk

Tartozom neked tettekkel. Igen!
Ehhez viszont kell, hogy legyen hitem
Hogy érezzem SZERET az ki nagyon fontos,
S ne diagnózisa legyen olyan pontos.
Jó hozzád tartozni.

Nyitott könyv vagyok Neked már régen.
Ha elolvastál boldog vagyok, és köszönöm szépen.
Titkon abban bízom, hogy nem csuksz be örökre,
S fogunk még rászólni pár közös kölökre.
Tartozzunk össze!