Szerző

Pálné Lele Ilona

Életkor: 62 év
Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 742 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (11)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Pálné Lele Ilona

Vad árnyak...

Vad árnyak keringtek létem körül,
szárnyukat feszítve,
lelkemre telepedve
gyötörtek, rágtak belül.
Már fáztam, reszkettem,
éreztem a halál szagát,
mi csontos kezével szorított,
s belém marta magát.
Megölte reményem rügyét,
mely szirmát bontogatva,
fényért kapaszkodva
próbálta fékezni dühét.
Elbuktam, majd felálltam,
éreztem az élet sugarát,
s vékony reményszálon a fény felé kúszva
elértem létem csillagát.

Algyő, 2007.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


195510022010. november 18. 19:19

Gratulálok!
Sándorné Ica
/gyeviből/

fema19952010. szeptember 19. 13:16

Erre a versre még csak most találtam és örülök, hogy ideértem. A halál szagától eljutni a vékony reményszálig, amin felkúsztál. Mélyen megérintett, mert én is feküdtem élet-halál között és amikor visszajöttem az életbe, minden átértékelődött bennem.. Azóta sok mindent másképpen látok.
Gyönyörű a versed.
Gratulálok: margo

kreativ552010. szeptember 1. 21:16

Gratulálok a vershez és a kitartáshoz! Ági

uszuka(szerző)2010. június 9. 13:53

Köszönöm Marianna!

mezeimarianna2010. június 9. 05:04

Nehéz ha az ember beteg...Nagyon jól megírtad,gratulálok!!!

uszuka(szerző)2010. június 8. 19:43

Igen,Kedves Sunil,ez már a múltté.Köszönöm,hogy olvastál!

sunil2010. június 8. 16:42

Istenem, Ilonka!... - Remélem, mindez már a múltté, és mostanra már csak szép versed emlékeztet a betegségre... A vers dátumára nézve, reménykedünk...-:)
Szeretettel:sunil

uszuka(szerző)2010. június 1. 08:49

Köszönöm kis Virág!

uszuka(szerző)2010. június 1. 08:48

Köszönöm Amalina!

amalina2010. június 1. 06:31

Kedves Ilona én is csatlakozom az előttem szólókhoz és szívből gratulálok Neked!

Törölt tag2010. május 31. 23:27

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2010. május 31. 23:27

Törölt hozzászólás.

uszuka(szerző)2010. május 12. 20:25

Köszönöm István!

Vallejo2010. május 12. 12:31

Kedves Ilona!
Nagyon mélyen érintett a műved, mellyel hiteles képet adtál egy állapotról. Szépen felépített versedben a mélység és magasság kontrasztját jól használtad fel, híven érzékelteti a mondanivalót. Mit ragozom, JÓ VERSET ÍRTÁL!!!!!!
Szeretettel olvastalak!
Vallejo

uszuka(szerző)2010. május 9. 15:08

Köszönöm Ági!

Törölt tag2010. május 9. 08:15

Törölt hozzászólás.

uszuka(szerző)2010. május 7. 20:02

Köszönöm Timike!

danotimea2010. május 7. 12:00

Drága Ilona Barátnőm!

Én koraszülött vagyok, és asztmával születtem. Idővel kinőttem, s mára egy egészséges felnőtt nő lett belőlem, de én is pontosan tudom, milyen érzés kórházakban, és betegségben élni. Többször élesztettek újra, aztán mondták anyuéknak, hogy terveznek-e még babát, mert én nem biztos, hogy megmaradok. Borzalmas... DE látod itt vagyok, és vidám vagyok(már amikor nincs szerelmi bánatom) és értékelem az életet. Nagyon beteges voltam, és emlékszem is rá, kórházakban nőttem szinte föl, de mindig ott voltak anyukámék, és ez maradt meg bennem. Az aggódás, a féltés, az a hatalmas szeretet. S persze ami a legfontosabb az Istenbe vetett hit!

Anyukám is nagyon beteges összetett betegségei vannak(néha nagyon nehezen viseli) és nem is csodálkozom szegénykémen, nagyon nehéz neki:( de ott vagyunk neki mi. S mindig mondom neki a betegség elviselése majd meglátod ISTEN SZEMÉBEN ÉRTÉK! Ha az embert körülveszik a szerettei sokkal könnyebb minden.

Tiszta szívből gratulálok fájó, de szép versedhez!

Puszi
Timike barátnőd

uszuka(szerző)2010. május 7. 11:56

László,Attila,Laci,Ági köszönöm!

hamoriagi2010. május 7. 11:27

Az a bizonyos reményszál mindig ott van! Gratulálok: Ági

l.vizeli2010. május 7. 00:29

Ili! Egy vékony szál, mi mégis többet bír, mint gondolnánk.... Gratulálok, törtem! Laci

purzsasattila2010. május 6. 21:07

Kedves Ilona, gratulálok versedhez! Bizony, ha beleszalad az ember valami komolyabb betegségbe, vad árnyak tudnak keringeni...De fel kell állni!
Nagyon hatásosan írtad meg, engem megfogott! :)

Zebike2010. május 6. 20:55

Gratulálok, remek vers.

uszuka(szerző)2010. május 6. 20:54

Köszönöm mindenkinek a hozzászólást!

helszlo2010. május 6. 20:47

Elbuktam, majd felálltam... Azt hiszem, ez az életünk lényege! Gratulálok versedhez!

19702010. május 6. 20:37

Benne van a versedben az elesettség,a félelem...majd mégis felállva,kapaszkodva egy reményszálon is-magasba érni!Csakazértis....Árnyak és csillagok...lent és fent...Tetszett!Gratulálok Ilike!

Kicsikinga2010. május 6. 20:10

Ha vékony is, de még remény! Örülök, hogy elérted!

Hevocka2010. május 6. 20:05

''elértem létem csillagát.''

Megérintettél a verseddel. Kedvenc
Üdv Éva

mcsongor2010. május 6. 20:02

gratulálok tetszett

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom