Gál Z. Csaba

Esküvőre harangoznak

Esküvőre harangoznak
kicsiny kis falumban,
Esküvőre gyalogolnak
a népek szép számban.

Házasodik a szép leány,
de férjhez jól megy-e?
Lesz-e valamiből hiány
majd az életükbe’?

Beértek ím a templomba,
az előtt száraz fa,
Azon fának száraz ága,
azon egy madárka.

"Hajh, madárka, mondd el nekem,
én most már mit tegyek!
Mert a leányt be szeretem,
nélküle hogy éljek?"

"Mondd el legény Isten előtt,
valld meg ott, mit érzel,
Mondd el a plébános úrnak,
lásd meg, majd mit felel! "

"Aki szerint e házasság
nem jöhetne létre,
Szóra most méltassa magát,
vagy menjen örökre! "

Néma csend van a templomban,
én mégis felállok:
"Plébános úr, ezen nyomban
meggyónni kívánok! "

"Fiam, tudod, ezt nem lehet,
mert a nász nem várhat,
Nyilvánosan valld meg tetted,
meg senki sem dobhat! "

"Szerelmes vagyok biz’ atyám,
de nem is akárhogy,
A menyasszony, az a szép lány,
bolond érte vagyok."

"Nem menj férjhez, édes lelkem,
se hozzá, se máshoz,
Hozzám gyere, gyere velem,
íme az oltárhoz! "

"Itt van helyben, messzire se
kell érte elmenni,
Összeadnak, nem kell perc se,
csak igent mondani."

Sír az ara, a szavaim
őtet meghatották,
A szerelme nem az enyém,
mert a másé immár.

"Sírhatsz ara, sírhatsz leány,
mert én most elmegyek,
Sírhatsz még e napon talán,
ha többé nem leszek."

"Sírhatsz asszony, szép feleség,
mert én most elmegyek,
Még a napnak nyugta előtt
engem eltemetnek."