Szerző
Vers

A verset eddig 789 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Králik Dániel

Elmúlás

Régen csak egy idegen voltál a sok közül, kik a világban
nyüzsögnek körös-körül, és mégis tudtam, hogy nem leszek egyedül.
Végül egy nap találkoztam veled, s levetted rólam ezeréves
terhemet, s nem volt mi nyomná többé törékeny lelkemet.

Te voltál, ki óvott, aki a bajtól oly sokszor megvédett.
Ha kellett a semmiből mindig mellém lépett.
Aztán jött egy váratlan fordulat, és egy könnycsepp
hagyta el döbbent, kétségbeesett arcomat.

Mintha az idő kereke visszafelé forgott volna,
s mintha újra a kezdeteknél lettünk volna.
Ismét a délutáni szellő súrolta arcomat,
amit végül felváltott a vörös alkonyat.

Ismét ott álltam egyedül ahol a part szakad,
mert a hozzád vezető híd leszakadt.
A Nap lebukott, és máris elmúlt az öröknek
tűnő, kellemes pillanat.

A híd leszakadt, s a virágzó élet porrá hamvadt.
Az elszáradt hamut elfújta a szél, s ott álltam én
a hegy tetején. Fáradt szemeimmel egyre csak
téged kerestelek, de szűk látóteremben többé nem leltelek.

2009.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom