Szerző

T. M. Lobonc

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 395 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

T. M. Lobonc

Hajnal

Mély csöndben ülve,
Dombon, fűszálak közt elmerülve
A tájat fürkészi szemem,
Gondolataim pihennek velem.

Szürke tájat átrajzolva
Cikázik elmém sorvadozva,
Minden fakó s mélabús körülöttem,
Egy árva szín sincs már a völgyben.

Itt a tétova szürkület,
Mikor a nap holdat követ,
S ebben a szent pillanatban
Talán színt látok egy gondolatban.

Hirtelen játszó tünemények,
Aprócska színélmények
Ékes szimfóniája
Küldi a szürkületet szivárványba.

A hegyek közt lenge aranyszálak,
Lepkeszárnyakon magasba szállnak,
S mit e varázspálca végével érint,
Abba élet és fény kerül megint.

Halkan zuhanó fényes csillagok,
Gyémántként szűrik a gyertyalángot,
S hűs záporral egybevéve
Űzik el a múltat végre.

Könnyben úszik szemem az égre nézve,
S kristályos vízeséssel hull a mélybe.
A homály, a ködös égbolt kitisztul,
Boltív húzódik a völgyön keresztül.

Felpattanok a földről végleg,
Nincsenek már se súlyok, se méreg
Mi lent tartana sötét barlangomban,
Hova az élét által lettem dobva.

Áttekintve a vadregényes tájon,
Át zivataron, szivárványon s napsugáron,
Egy tündöklő női alakot látok,
S halkan csak annyit mond: "véget ért az átok".

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom