Rabszolga vagyok
Nem is értem, miért
jönnek a világra
olyan emberek, mint én.
Ha van a világnak
szégyenfoltja,
állítom, én tartozom
oda.
Selejtes az emberi élet,
nem tudom ilyennek
élni miért kell.
Mindig van egy
valaki, kinek
szenvedni kell.
De én ennyit
már nem bírok.
Kérlek, segíts nekem,
enyhíteni e sok terhen.
Úgy érzem magam,
mint csatát vesztett katona,
úgy vágyom el innen,
mint éheztetett rabszolga.
Minden nap az élet
kegyetlen játékát
játszom.
Minden nap szöges ostora
csattog a hátamon, hát
immár ezt én feladom.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
linusz_reka(szerző)2010. június 9. 17:37
Sokszor dúlt már vad vihar az életemben, de azért néha-néha a nap is kisüt.
igazán kedves vagy,köszönöm.
:]
Golo2010. június 9. 13:00
Kedves Réka,
fájdalommal telített versed elszomorít, de hiszem, csak pillanatnyi hangulat, és megint kisüt a nap.
Szeretettel ölel: Radmila- Golo
linusz_reka(szerző)2010. május 30. 15:26
köszönöm, kedves vagy.
:]
Black2010. május 30. 10:24
Minden nap szöges ostora
csattog a hátamon, hát
immár ezt én feladom.
szép lett szomorú..de ne add fel sokan vannak úgy sétálj egyet nézz szét vannak még néha aprócska csodák.gratulálok üdv:Black
linusz_reka(szerző)2010. május 25. 14:14
köszönöm.
Nyina.2010. május 25. 13:05
Szomorú... de nagyon szép! Tetszenek a hasonlatok is. Gratulálok:):)