Szerző
Vers

A verset eddig 534 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 22.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Lencsés Máté

Mi csak ülünk együtt csillagok burkában

Ha sír gyűlölöm a világot, ami bántja
Lecsókolom forró könnyét, ne égesse az arcát
Átölelem féltőn, szelíden, hogy tudja:
Nem magára hagyva vívja minden harcát

Altatót dalolok, hogy végre megnyugtassam
Zaklatott, fájó, reszkető kis lelkét
és bennem a dühöm füst nélkül kap lángra,
hogy nem vehetem át borzasztó nagy terhét

Csendben simogatom, illanjon a bánat
Homlokom a vállán, az arcunk összeér
hogy újra repülhessen, felcsatolom szárnyát
A falak leomlanak és kitágul a tér

Zsanának

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom