Szerző
Vers

A verset eddig 739 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2010. május 24.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Kis-Takács Erzsébet

Minden érzés...

Minden érzés háborog bennem, de nem tudom, hova tegyem,
A dacos lelkem és szilaj szívem hova legyen?
Mindig jó szeretnék lenni, mindenkinek megfelelni,
De ez nem megy, jobb lesz gyorsan elfeledni.

Hát mit érek én, ha senki nem lát engem, mikor kitenném a szívem,
De már nem gyógyíthatom meg az elrontott életem,
Istenem, hát mért nem vagy énvelem???
Nem érzem a vibráló lényeget, és nem látom a csodás kék eget.

Akkor most mi lesz? Már soha nem érzem, hogy fontos vagyok?
Pedig a céljaim és reményeim igencsak nagyok.
De olyan sok ember lehúz a mélybe és a hidegre,
Pedig én nagyon vágyom a tűzforró helyekre.

Mindent, ami jónak látszik, szeretnék kipróbálni,
Nem csak újra-újra, ismételten meghátrálni!
Most már elég, mert a lelkem elég, és széthullok,
De talán még van a jéghegy oldalában egy kis szurdok.

Megmondanák nekem mindig, mikor mit tegyek,
Talán azt is, hogy mikor mit egyek.
Hát egy önálló lény vagyok, és érzéseim vannak,
De a szám és testem csak alszik és hallgat.

Most már ébredni kell, mert ez igazán egy jó hely!
Sok mindenért érdemes, és nem lehet feladni,
De az, biztos igaz, hogy nagyon kell akarni, és tenni,
Amit helyesnek lát a szívem, és a lelkem érzi, hogy jó!

Annyira fontos, hogy legyen mindig jó szó,
Szeretet és valami béke, hát ez nagyon kéne,
A szeretet-kutat meg kell csapolni, és alá állni!
Talán kapok belőle, és másnak is jut, mert bízok benne,
hogy nem apad el az a kút!

Most akkor hogy is van ez? Minél több szeretet adok,
Talán akkor valamit majd idővel én is kapok?
Sokszor nagyon nehéz adni, amikor rám nehezül az élet,
Mert akkor tán még annak sem örülök, hogy élek.

De azért mindig-mindig bízok a holnapban,
Hátha részem lesz egy igazi jó napban.
Nem akarok visszanézni, és keseregni a rossz heteken,
Bízok, hogy járok még testben és lélekben igazán jó helyeken.

Nagyon szeretnék valami nyugalmat, de nem tespedős unalmat,
Mert nem akarok dagonyázni, a semmitmondó létben.
Nem, inkább vállalom a rosszat is, csak ne legyek langyos, mert végem.
Onnan fentről, az égszínkék egekből attól, aki alkotta,
és ott van, csak ezt kérem.

2009. január 30.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom